2026. július 11., szombat

32 éves lettem én, meglepetés e...

 bejegyzés 32 dologról, amit az elmúlt 32 évben tanultam.

1. ha a szabadban alszol nagyon hidegben, hanyatt fekve aludj, különben sosem fogsz tudni elaludni, annyira hidege lesz a popódnak.

2. ha nincs gyufád, de van nálad egy toaster és egy szál spagetthi tészta, semmi vész.

3. igazából minden tisztítható szódabikarbónával és ecettel, tökre nem is értem miért született meg a cif.

4. ha valaki, aki sosem élt Ausztriában azt mondja neked, hogy szerinte (sic!) az osztrákok szögletesek/rasszisták/túl szabálykövetően stb, válaszolhatod neki azt, hogy ez szubjektív és lehet, hogy az osztrákok szerint meg ő előítéletes.

5. amikor 2025-ben úgy érzed, hogy büszke magyarnak vagy büszke katolikusnak lenni gáz, akkor egy kicsit saját belső részeidet is elutasítod, mert valszeg a nagyszüleidnek baromi fontos volt a magyarságuk és a keresztségük, mert pl emiatt nem deportálták őket.

6. az erőszak nem a hülyék nyelve. az az angol.

7. Szabó Magda az egyik legzseniálisabb író valaha.

8. a shea vaj a legjobb hidratáló valaha.

9. ha maradék szappanokat "összefőzöl", folyékony szappant kapsz anélkül, hogy azt műanyag zacsistul megvennéd a dm-ben.

10. ha a bizonytalanságaid mentén neveled a gyerekeidet, vagyis bántod őket miattuk, akkor akaratlanul vissza fognak bántani, és még tovább sérülsz :( (ezt annyira sajnálom)

11. egy pár nem attól működik, hogy vannak közös hobbijaik, hanem, hogy egyforma motiváltsággal és tempóval tudnak fejlődni. az elfejlődés okozza a legtöbb szenvedést.

12. a világ jobb hely lenne, ha éneklőbb emberek lennénk. (Árpi)

13. van zenei anyanyelvünk - leginkább a népdalaink mutatják meg, hogy mi az.

14. a szuper hold az, amikor a hold a szokásosnál közelebb van a földhöz és ezért nagyobbnak látjuk.

15. a köldököd mélysége valahogy meghatározza azt, hogy hogyan reagálsz stresszhelyetben. (szkeptikus vagyok, de állleesett is.)

16. az emdr-rel nagyon mélyre el lehet érni... pff, kitartást!

17. az egyetlen tényleg életreszóló döntés a gyerekvállalás.

18. a Noir Désire az egyik legjobb francia rock zenekar, de kifejezetten etikátlan volna fogyasztani a zenéjüket. (tényleg, mielőtt meghallgatod a Le vent nous portera c. számot, nézz utána Bertrand Cantat magánéletének...)

19. kb 11 percenként a világban egy nőt megöl a partnere/ex partnere.

20. 


2025. július 24., csütörtök

sebesvonat.

 Kint zuhogott az eső éppen, ők egy kávézóban ültek. Ideális idő egy második randevúhoz.

A lány gyönyörködött abban, mennyire abszurd ez a délután, mennyire megmagyarázhatatlan véletlen hozta őket most megint össze. Azért tetszett ez neki, mert szerinte a véletlen is mindig megmagyarázható, például, amikor elment egy szigetre és ott egyetlen emberrel találkozott, akiről később kiderült, hogy iskolás korában elveszítette a testvérét, és ehhez ő tökéletesen tudott kapcsolódni, mert neki pedig a legjobb barátjának a testvére halt meg, amikor iskolások voltak. Megmagyarázható véletlen.

A fiú arra gondolt, hogy milyen szép ez a lány, aki itt ül előtte és abban hisz, hogy a világon minden leírható, megmagyarázható, bebizonyítható, nincs szükség se hitre, se véletlenekre. (spoiler: a lány úgy halt meg később, hogy nem tudott mindent leírni, megmagyarázni, bebizonyítani, mégis hitt abban, hogy minden leírható, megmagyarázható, bebizonyítható. És abban is hitt, hogy nincs szükség hitre, mivel minden leírható, megmagyarázható, bebizonyítható.) Ennek a lánynak nagyon szépek az érzései, és valahogy az érzései által ő maga is.

A lányt elöntötte a gondolat, hogy ez a fiú túl sok mindenben hasonlít az apámra. De leginkább lehet, hogy csak abban, ahogyan szeret hinni dolgokban. Tudta, hogy nem megúszható, hogy a szülei egyes tulajdonságai a fiúban is meglegyenek, és már el is kezdte sajnálni magát, hogy az apjának pont ez a tulajdonsága egész életében elkíséri majd, mert erre a fiúra olyan határozottan mondott igent a teste, hogy (spoiler) sosem tudta már nem szeretni őt, nem kíváncsinak lenni rá, nem kedvesnek lenni vele, nem elvárásoktól mentesen csak megfigyelni a létezését, hol távolról, hogy közelebbről tanúzni az életútját.

A fiút is a saját apjára emlékeztette a lány, nem tudta még megfogalmazni, hogy miért, de biztos volt benne, hogy egy része ennek a lánynak mindig elérhetetlen és piedesztálra emelt lesz a számára. Azt még nem tudta (spoiler), hogy csak az érzékenységének elutasításában olyan, mint az apja, nem az elérhetetlenségben. Mert a lány úgy döntött mindig újra és újra, hogy az ezzel való küzdelmét nem rejti pajzs mögé. Pajzsmirigy mögé.

Nézte a fiúnak a szemét, a barna őzike szemeket, és azt, ahogyan a szemöldöke fölött ráncolódik a bőr. És milyen volt a lovad a sivatagos játékban? kérdezte. Szabad - válaszolta a fiú. A lány nem hitt a játékban, de tudta, hogy a fiú igen, és hirtelen szépnek látta a fiút azért, mert hisz a szabadságban.

A fiú hirtelen úgy érezte, valaki szépnek látja őt, megijedt az elérhetetlenségtől, elállt az eső, induljunk - mondta, majd leakasztotta a pórázt, amely eddig a székre volt akasztva, gyere, Mo, szólt oda a sárkányának és felállt.


2025. július 13., vasárnap

draft.

van valami szép a szakítás utáni jóllétben. amikor még friss benned a szeretés, az érdeklődő figyelés, a bénázásra való bátorság, az ego-elengedés, és ezeket hirtelen - jobb híján - magad felé fordítod. gyorsan lesz az ember ilyenkor szépséges mint egy frissen sült croissant és magabiztos mint egy tömb francia vaj.


nem tudtam, hogy létezik ekkora fájdalom. amikor elment, és utána két napig hányingerrel görnyedve sírtam az ágyon, akkor éreztem így először. néha leerőltettem egy-egy korty vizet a torkomon valamiféle életösztön miatt. van az a mondás, hogy ordít a csönd, hát a szívszakadást követő csönd nem ordított. én viszont igen.


pontosan emlékszem a férfira, és egyáltalán nem - arra mégsem, hogy mikor születette ez az írás. réges-régen, valamikor az ősidőkben. nagyon régen. de az érzés örök. ő pedig örökre fontos volt. 

2025. április 30., szerda

(cím* nélkül.) *apa

először a kabátot veszem le, és leteszem erre a padimitációra. körülnézek. nincs túl nagy forgalom, de persze folyamatosan járnak az autók a rakparton meg a hídon, a villamos is jár még. hideg van. kibújok az összes ruhámból, akkor kezdek fázni, amikor leveszem a cipővel együtt a zoknit is, nem akarom, hogy vizes legyen. a vízhez lépek és beleereszkedem. finom meleg. a fiú már benne van, tudom, hogy nem nézett, amíg levetkőztem. a gondolataiba merülve áztatja magát a lefolyó vízben. még nem döntöttem el, hogy lefekszem-e vele és ha igen, itt vagy majd otthon. mennyire fontos nekem ma a higiénia, lássuk. erről nem mondott semmit a doki. bár valszeg nem feltételezte, hogy a csöves jakuzziban tervezek szerelmeskedni valakivel.

mikor csináltattad ezt a tetoválást? kérdezem tőle. ezt? lenéz a karján lévő vasmacskára. ezt még gimi alatt, akartam egyet lázadni. de nem bántam meg, kicsit nőtt azóta a bicepszem és így még jobban néz ki. hozzáérek a karjához. tudtad, hogy Sissy-nek is volt egy vasmacska tetoválása? mosolyog rám. tudta. innen jött az ötlet. mert Sissy valszeg bipol volt, és amikor megkaptam a diagnózist, akkor varrattam ezt. akkoriban még könnyebben kapcsolódtam női karakterekkel - könnyebben, mint a szexualitásommal. tudom, hogy anno fiúkkal kezdte a kísérletezést, mert félt attól, hogy valakit teherbe ejt. keresztény családokban felnőtt gyerekeknek ez fontos. ezt ismerem én is, bármit lehet, amíg nem lesz belőle abortusz. engem itt nem fog teherbe ejteni, ez biztos. még lehet, hogy odaérnénk a parkba az analog balatonra. mondja halkabban, mert közelebb ül és ad egy puszit az arcomra. jól esik, ahogy a vizes testeink egymáshoz érnek, ez valahol a gyengém. főleg a szép, tetovált, biszex, bipol, egyetemista srácokkal.

és most ugrik be, hogy két hónapja is analog balaton volt. meg egy kis action utána. akkor ezt a fiút még nem ismertem. 

ez a felismerés most érzelmileg túlterhel és tudom, hogy le fogok feküdni vele. azt még nem döntöttem el, hogy elmondom-e neki, hogy terhes vagyok. 

2025. április 10., csütörtök

római vakáció.

 Hallotta az esőcseppek kopogását a tetőn. Tudta, hogy ez lesz megint, már nem is csodálkozott. Április van. A konyhapult mellett állt, amíg várta, hogy felmelegedjen az előző napról maradt kaja. Nézte, ahogy olvad a sajt a rakott krumplin, 10 másodpercet mutat a mikró. 1 percre tette be. Az anyja hozta tegnap, mondván sosem eszik eleget. Ebből tudjuk, hogy ő bármelyikünk. Akkor is az, amikor eszébe jut a válása előtti utolsó együttléte a volt feleségével. Nem is tudta, hogy ő vagy a Lana indul-e be jobban attól, ha ráfog a nyakára, de ez az utolsó együttlét volt az első, amikor nem gondolt arra, milyen lenne most megfojtani. Szex után a Lana rögtön kiment a konyhába, ő pedig hallotta, ahogy beindul a vízforraló. Tudta, hogy mostantól ez lesz a legjobb barátja, ha nem lesz, aki főzzön rá, legtöbbször zacskós levest fog enni. Aztán mégsem a zacskós leves lett a standard menü, hanem a rizottó, vagy valami olyasmi, rizses kaják különböző verziói. Így az esőben szeretett filmezni, csak kinyitni a laptopot és vagy a youtube-ra vagy a Netflixre ráfüggeni. Most viszont, ahogy az ölébe vette a gépet, a skyscanner-t nyitotta meg. Hova, hova kéne menni, ahol nem esik az eső? Róma. 400 ezer csak oda. Miért nincs közvetlen járat? Valami fapadosat lenne jó kifogni. Rómához sok emlék köti, még a házassága előtt vitte el oda egy nőjét. Egy hétig csak dugás meg pizza. Hogy is hívták a nőt? Még Fiumicinon elbúcsúztak, a nő akarta, hogy ne találkozzanak többet, ő még párszor el tudta volna viselni maga előtt térdelve ezt a szőkét. De a nő persze vagy többet akart vagy semmit. Nem Róma. Most ugrik be, hogy egy haverja hívta, hogy menjen Barcelonába. Felfrissíthetné a spanyolját. 30 ezer, közvetlen járat. Vamos a la playa! Holnap délután fel is hívja a Gabit. Az olcsó repjegy feletti öröm lendületével feláll a kanapéról, hogy dobjon egy sárgát. Fürdőszoba és csorgás. Valahogy ez a hang most egyszerre megnyugtatja és felkavarja. Még le se rázza, amikor érzi, hogy a szemébe könnyek gyűlnek. A Lana hogy utálta, hogy állva hugyozik, minden héten kérte - eleinte még szépen, de hetente egy-egy decibellel feljebb emelve a hangját a házasságuk vége felé már üvöltött vele emiatt - hogy üljön már le arra a kibaszott ülőkére, mert olyan sárga a WC kívülről, hogy szégyell vendéget fogadni, meg amúgy is, tessék a szivacs, és akkor törölje ő, azt szívja a saját hetes pisijének a szagát. Most nemcsak az ülőkét, még a fedelet is lecsapja. A fedél hosszában végigreped. Arra gondol, hogy az a nő, a római vakációs, ráülhetne, és akkor nem kell térdelnie, csak előrehajolna, éppen annyira görnyedne a háta, hogy kidudorodjon a gerince. A Lana csak baszogatná, hogy rendeljen új fedelet és csavarozza rá, mert nem fog egy putriban élni. Az apja, csak lebaszna neki egyet. Bárcsak valaki baszogatná most. Akkor nem folynának itt a könnyei, mint egy gyereknek, mint neki is gyerekként a fürdőszobában hangtalanul. Senki nem szopja le, senki nem baszogatja, senki nem basz le neki egyet. A rakott krumpli a dohányzó asztalon hűl ki.

2025. március 24., hétfő

heti két hajmosás.

amikor rájössz, hogy az elmúlt évben nem túlélő üzemmódban voltál, hanem halott, és kijőve ebből az élet hirtelen olyan, mintha konstans egy fesztiválon lennél.

új zenék, táncházban táncolni tanulások, erdőben futások, új és random emberek, fallikus kaják (Käsekrainer, corndog), inspirációk, utazások másik faluba, koncertek, egy hátizsáknyi ruha egy hónapra, overpriced kamboucha, minden idegen nyelvek, kiállítások, előadások és aztán még néha egy 3 évest is fel kell öltöztetned, aki ugye alapbeállításilag ozorán van.

random beszélgetések meg be like:

- megyek egy ilyen retreatre.

- jóga vagy mi?

- ayahuasca.

de közben ez az élet mégis, és nem csak annyi történik meg, ami két hét alatt meg tud. a táncház az nemcsak így egyszer-kétszer elmentél rá a héten, hanem vasárnap mint rendesen és utána a Schwedenplatzon már mindig elfogy a standban a hot dog kifli, ezért kebab brotban kapod a Käsekrainert. fallikus kaja, ugye, de 2 óra tánc után különben éhen halnál itt most tényleg. nem beszélve arról, hogy miközben a lelked jóllakik, muszáj a testednek is. 

olyan fesztivál-ismerkedős kérdésnek tűnt eddig, hogy amúgy egy héten hányszor mosol hajat? pedig az urániától 50 méterre ez a kérdés pont adekvát. a csillagok olyan kicsik és mi olyan nagyok vagyunk és jelentékenyek. Budapest meg amúgy is olyan, mint egy fesztivál azzal, ahogy az Astorián a mozgólépcsőn hiba nélkül mindig szembejön valami alter banda tagja (vagy a Bánki mondjuk).

a csotki karkötőd, amelyet most elővennél utazásos babonából, kiderül, hogy nyáron a rendőrségnél elkeveredett.  ettől még van, aki imádkozik érted. az alvásmegvonásod fejlődési ugrással jár, de és közben kijössz a miért-korszakból, és már nem érdekel, hogy az élet és az érzések miért, csak éled és érzed. megengeded nekik, hogy történjenek és átfollyanak rajtad. meghagyva az ő szabadságukat is.

és tánc! a pupillád meg akkora, hogy nem fér be a buszba, sebaj, hazasétálsz, meg amúgy is születésed óta ilyen. mert ez az élet itt. csak fesztivál.


Az igazság, amely szabaddá tesz bennünket, majdnem mindig az az igazság, amit legszívesebben meg sem hallanánk. (Anthony De Mello)

2025. március 13., csütörtök

kiszámítható. (matematikusoknak mindenképp)

egy hetero romantikus regény szex jelenete, de a főhős férfi body-t hord.

egy birkanyáj, de a bundájuk kapucnis.

valamit keresel a lakásban, megtalálod, de nem az utolsó helyen van, ahol nézted, tehát tovább keresed.

Orbán Viktor, de Owen Wilson alakítja.

A White Lotus, de az Amélie Poulain karaktereivel.

a házastársad, de úgy mutatod be mint a férfi, akibe éppen szerelmes vagy.

egy fickó, aki előtted csúszik le az élményfürdőben a piros csúszdán, de Putyin az.

egy kisbaba, de mielőtt büfizik azt mondja, "fogd meg a söröm".

autocorrect, de a no problem-et nő problem-re javítja.

egy elektromos kisülés, de egy miniatűr villamosszék.

az AI átveszi az irányítást, de legalább a Shrek 15 már nem kerül a mozikba.

nárcisztikus, de égővel világít. (semmi gaslighting)

Brexit, de franciául adiEU.

8 napon túl gyógyuló szexsérülés, de csak a kanapé lehorzsolta a térdedről a bőrt. 

salope (kurva), de a kicsinyítőképzős verziója salopette (kantáros nadrág).

átment rajtad a magyar sífutó válogatott fele, de az csak 2 főből áll.

Cseh Laci az olimpián, de ahogy megy be a medencéhez, Cseh Tamást hallgat. ("rajtam maradt télikabát...")

felhív, hogy ezt mára beszéltétek-e meg, az első randit, de csak viccel, már itt van a sarkon. (what the actual fuck?!)

10ed magaddal a 0 fokos szabadban töltöd az éjszakát, de egy embernek nincs hálózsákja.

próbálod a gyerekedre ráadni a kabátot, de ő éppen ozorán van.

fine, de németül használod, fein.

dancing queen, young and sweet, de only seven teeth.

Türkenschanzpark, de épp ovulálsz (Türkenschwanzpark).

egy tipegővel játszóterezel, de a csúszdánál azt énekled neki, hogy "velem csúúúúússz le".

innentől csúszunk lefelé.