ha tudnám, hogy mikor fogok meghalni, nem te lennél életem szerelme.
de akkor nem tudnám megkülönböztetni a nevetéseidet, nem tudnám hangról, mikor látsz valami vicceset, és mikor olyat, amit/akit szeretsz. nem látnám hangról a szemed mellett gyűlő ráncokat, és közben az összes fogadat a megszokott sorrendben. nem tudnám, hogyan nézel tükörbe, és nézel el magad mellett a lelkedre. nem ismerném az illatod, amikor még reggel az orrom a paplan illatával telve érzékel téged. az illatodat. téged. ha tudnám, hogy mikor fogok meghalni, nem mindig akarnám kinyitni a szemem. de nem is kéne, az orrom is érezné, hogy nem te vagy életem szerelme. a szemem elnézne melletted a tükörben. mondanék valami vicceset, és nem nevetnél. se rajtam, se rám. mert nem te lennél életem szerelme.
de nem tudom, hogy mikor fogok meghalni.
ha nem lennék szerelmes tudatod akarata nélkül is beléd tudnám halálból hogy szülessek.
VálaszTörlésvártam hogy... [for(te:én){system.out.println(te)}] persze nevetve könnyesen, hogy ne száradjak suttogássá míg elsuhan 20 év "tessék vigyázni a rárók záródnak" l’occasion fait le larron ahogy vérbajt a mindent-fel-falóban de magamra 'arad'tam-taram. tarama saláta szívemből kacsódba, hogy dobhasd kosárba majd add nekem, légy táplálóm és ahogy nyílnak a hölgy meg a kert, ippon álló... még álmodom. nem léted érzem így önmagam alá heveredek, végre látom a sötétet a fényben majd csókot hintek hamuvá serdült verseimnek.
bár láthatnám újra aki írta...