legyen most az, hogy megírom életem egyetlen és első filmkritikáját, mert a ne nézz fel, csak előre, nem hátra, instant a legjobb film, és a legvalóságosabb társadalomkritika arról a földön élő humanoid masszáról, akit nem érdekel, mit tudunk, mi van mögöttünk, mit tettünk a bolygónkkal, a társadalmunkkal, mit mond a tudomány, legyen az asztronómia, matematika, fizika, pszichológia, szociológia, még a józan paraszti ész sem számít, csak legyen valami fikázható, mert addig jó, míg ugyanaz folyik a tévéből, mint a sörcsapból, és a kocsmában is meg tudjuk beszélni, vagy csak kifejezni a bizonytalanságunkat azzal kapcsolatban, hogy ezt hogyan számolták ki, tán matematikusok, de nem is hiszem el, sós vízbe, nem hiszem el, mert mennyi esély van már erre, 100 forintnak is 50 a fele, négyévente meg úgyis választottunk, és fél lábon is kihordjuk az államcsődöt inkább, mint hogy gondolkoznunk kelljen, meg amúgy is csak az számít, hogy csak azokba rúgjon a társadalom, meg a politika, meg a kék plakát, akibe én is belerúgnék, ha megkérdeznék a kocsmában, hogy belerúgnék-e, persze, az erőszak is csak akkor rosszaság, ha olyat vernek, aki nem érdemli meg, különben csak nevelési eszköz, hogy megtanulja, ő nem fehér heteroszexuális európai férfi, és nekünk nem kell a szelektíven kukázott oktatás, jó a két évente változatos alaptanterv, úccse szülünk már ide még egy magyart, mer' egyrészt ide senki ne jöjjön, másrészt innen mindenki menjen el, azt' küldje haza a pénzt, kisfiam, a flációból még kiírhatjuk, hogy vakáció, nagyjából, de az úgy elég is, mondjuk már nem a Balatonon, meg olyan helyen sem, ahol nem fogadják el a lovat szőrén ülő magyar forintunkat, az ellopott éveinket visszaloptuk, és lebetonoztuk belőle a sivatagunk közepét, de nem baj, az is szétesik, ha ráhajt néhány kék busz, és akkor már bárhol homokba dughatjuk a fejünket. ne nézz fel.
