Inkább a nyakam fájjon, mint a szívem. Minta szívem.
Kalandból kalandba, az illatoddal a számban, nézek körbe, körbe-körbe, jobbra balra, a partra, a vízre, a hajóra, a hídon átfutó villamosra, a nevedet a bordáimra tetováltad, megskalpoltál, egészségedre, nem sajnálom, pedig szerettelek -volna. Eljöttél, elmentél, elértettél, félre is, értettél is, de nem is, de holnap se, és már sosem látsz, nem úgy, ahogy szerettelek - volna. Azt hittem, összetörtél valamit, például a szívemet, de csak egy reménynek az esélyét, és azt is inkább felgyújtottad, mint a virágot, vagy a várost, és csak a szirmai maradtak, örökre, ameddig szerettelek - volna. Éjszaka visszamegyek a szertartás helyszínére, a templomhoz, aztán át a hídon, át tűzön, vízen, még érzem, ahogy szerettelek - volna. Csend van és hangosan szól a fülemben egy dal, nem tudom, ki énekli, nem érdekel, kinek van ki, és kinek nincs senki, és ki lát, ki csak néz, és ki csak tudja, hogy szerettelek - volna. Példaértékű mókus fenn a fán, minta szívem a mellkasomban, nem érzem, mit érzek, csak szerettelek -volna.
"
"Je préfère avoir mal au cou qu'au coeur."
Elle resta en suspens avec cette dernière phrase, qu'elle traduisait comme une expression, comme un mot même: coukokeur.
"
(David Foenkinos, La Délicatesse)
