ha tudnám, hogy mikor fogok meghalni, nem te lennél életem szerelme.
de akkor nem tudnám megkülönböztetni a nevetéseidet, nem tudnám hangról, mikor látsz valami vicceset, és mikor olyat, amit/akit szeretsz. nem látnám hangról a szemed mellett gyűlő ráncokat, és közben az összes fogadat a megszokott sorrendben. nem tudnám, hogyan nézel tükörbe, és nézel el magad mellett a lelkedre. nem ismerném az illatod, amikor még reggel az orrom a paplan illatával telve érzékel téged. az illatodat. téged. ha tudnám, hogy mikor fogok meghalni, nem mindig akarnám kinyitni a szemem. de nem is kéne, az orrom is érezné, hogy nem te vagy életem szerelme. a szemem elnézne melletted a tükörben. mondanék valami vicceset, és nem nevetnél. se rajtam, se rám. mert nem te lennél életem szerelme.
de nem tudom, hogy mikor fogok meghalni.
