boldogság vs. szél

néha fúj a szél.
és közben süt a nap az arcomra, vagy árnyékot vetnek rá a fák vagy a felhők. és néha ilyenkor realizálom, hogy boldog vagyok. és néha ilyenkor elgondolkozom.

próbálok magamnak válaszolni arra, hogy miért vagyok boldog. keresem, figyelem, mi tesz azzá. amikor olyan lejtőn futok, amilyen szöget otthonról nem szoktam meg, elmerengek, hogy vajon itt vagyok-e boldog. amikor olyan folyó hullámzik a lábam körül, amelyen nem tudnék haza palackpostát küldeni, elgondolkozom, hogy amikor otthon voltam, boldog voltam-e. és hogy vajon mindegy-e, hogy hova megyek.

a folyó hullámzásának hangja megnyugtat. a sebesség biztonságérzetet ad. a zongorázás kikapcsol. a szép gyönyörködtet. a művészet elkápráztat. az édesség kényezteti az ízlelőbimbóimat. egy új idegen szó lázba hoz. a gyerektársaság visszahúz a jelenbe. egy helyzetpoén szórakoztat. a mondat, amelyen nem gondolkoztam, mégis jó nyelvtannal hagyta el a szám, büszkeséggel tölt el. a sör a fejembe száll. egy másik véleménye kinyitja a sajátomat. az eső jólesik. 
a víztől vizes leszek, a napon megszáradok, a szél simításától érzem, hogy létezem.

mindig ugyanaz a Jézus köszön vissza a templomban. és rájövök, nem idekint vagyok boldog. hanem idebent.

merülés a fárasz-tóban.

Which country's capital has the fastest-growing population?

Ireland. Every day it's Dublin.

Melyik ország fővárosában a leggyorsabb a népességnövekedés?

Írország. Mert ott mindennap Dublin.

The machine at the coin factory just suddenly stopped working, with no explanation. It doesn't make any cents!

A pénzgyár gépe egyszer csak tönkrement, nem tudni miért. Nem készít többé százasokat.

Yesterday, a clown held the door open for me. It was such a nice jester!

Tegnap egy bohóc tartotta nekem az ajtót. Ez egy szép bohóc volt.

Why was King Arthur's army too tired to fight?

It had too many sleepless knights.

Miért volt Artúr király serege túl fáradt a harchoz?

Mert túl sok álmatlan lovaguk volt..

I love you from my head tomatoes.

Szeretlek a fejem búbjától paradicsom.

If you were a fruit, you'd be a fine-apple.

Ha gyümölcs lennél, egy finom alma lennél.

What did the volcano say to his wife?

I lava you.

Mit mond a vulkán a feleségének?

Lávázlak.

What did the watermelon say to the cantaloupe?

You're one in a melon!

Mit mond a görögdinnye a sárgadinnyének?

Egy vagy a dinnyéből!

Was sagt ein Pirat, wenn er trockenes Gras sieht? - A, Heu.

Mit mond a kalóz, amikor száraz füvet lát?- A, széna.

Egal wie leer Flaschen sind, es gibt Flaschen die sind Lehrer.

Mindegy mennyire üresek ezek az üvegek, mindig vannak üvegek amelyek tanárok.

Ich habe erfolgreich die Uni abgeschlossen! – Günther 52, Hausmeister

Sikeresen befejeztem az egyetemet! –Günther, 52, gondnok

Wie nennt man jemand der so tut als würde er etwas werfen? – Einen Scheinwerfer.

Hogy hívják azt, aki úgy tesz, mintha valamit eldobna? – Fényszóró.

Was sagt man zu einem Inder, der stolpert? – „Fall nicht hindu.“

Mit mondunk az indiainak, aki megbotlik? – El ne ess!

Was hat jemand der im Dreieck läuft?

Kreislaufprobleme.

Mije van annak, aki háromszög alakzatban fut?

Vérkeringési problémája.

Was sind die teuersten Tomaten? – Die Geldautomaten.

Melyik a legdrágább paradicsom? – A pénzautomata.

Sitzen 2 Bomben im Keller. Sagt die eine: „Komm, lass hoch gehen.“

Két bomba ül a pincében. Megszólal az egyik: „Gyere, menjünk fel.”

Ich wollte Spiderman anrufen, aber er hatte kein Netz.

Fel akartam hívni Pókembert, de nincs térerője.

Quel est le sport le plus silencieux ?

C'est le para-chuuuute.

Melyik a leghalkabb sport?

Az ejtőernyőőő.

Que font deux brosses à dents un 14 juillet ?

Un feu dentifrice !

Mit csinál két fogkefe július 14-én?

Fogtüzet.

Qu'est ce qu'une voyelle ?

La femme du voyou.

Mi a magánhangzó?

A csirkefogó felesége. 

Que dit un Japonais qui voit le bus partir ?

Car raté!

Mit mond a japán, ha elmegy előtte a busz?

Lekésett jármű!

Quel arbre a le plus de travail ?

Le bouleau !

Melyik fának van a legtöbb munkája?

A nyírfának.

Pourquoi le hibou est content ?

Parce que sa femme est chouette.

Miért boldog a bagoly?

Mert a felesége egy bagoly.

ohne fun gibt’s kein spaß, avagy játék az élet

amikor beszélsz két nyelvet, de mindkettőből egyre szűkül a szókincsed. byelingual.

amikor beszélsz három nyelvet, és próbálod mindhármat aktívan tartani. trylingual.

amikor paralell akarod használni az összes nyelvet, amelyhez közöd van. wannabelingual.



ismerős a feeling? mikor bestimmte words and expressions csak en certaines langues jutnak eszedbe? ez egy ilyen fun post.

ahogy az ősi kínai mondás tartja: ohne fun gibt es kein spaß. ha beszélsz nyelveket, több emberrel tudsz kommunizieren. és ez, il vaut la peine. et moi, aki toujours fragezeicheneket teszek minden sentence végére, ezt most leírom. így. kijelentőmódban. modernül einfach mondatban.

van egy ilyen thingem, hogy mindenkivel a saját mutterspracheján szeretek beszélni, és minden moviet ov nézni. persze way too much nyelv van, és én csak very few-t beszélek, így nem tudok mindenkivel, akit szembe sodor a szél, az anyanyelvén értekezni. én ilyenkor is megpróbálom, ezt nevezi a szaknyelv activity-nek.

van, aki szerint a love a legfontosabb (u.a. Jesus szerint is...), szerintem a kaja. úgyhogy én a lehető legtöbb nyelven igyekszem megtanulni azt a mondatot, hogy “éhes vagyok”.
a minap a vonaton előadtam a mitfahrereimnek, hogy hány nyelven tudom mondani, hogy ich hab hunger. persze presentationt, vagy inkább performance-t tartottam, és amikor az arabhoz értem, a szomszédos négyesből a csávó (aki anscheinend arab) felmutatta a hüvelykujját.
az arab 27 országban hivatalos nyelv, oberflächlich 13.152.650 km2-en nem halnék égen. hivatalosan.
és az i’m hungry mellett muszáj kitérnünk arra a finomságra, amely az i’m hangry kifejezés. értsd éhes vagyok és ezért mérges. i’m telling you, játék az élet.

nekem mondhatja bárki, hogy ez nem zseniális, de én mégis örülök annak, amikor először hallom és értem meg azt a szót, hogy snapsidee. mert a németeknek külön szavuk van arra, hogy „részegen kitalált, hülye ötlet”.
minden alkalommal, amikor valami nem sikerül, hálás vagyok azért, hogy franciául is mondhatom, hogy j’arrive pas, vagyis ezt így csak franciául, de hogy kb szó szerint fordíthatom le a leggyakrabban a nagymamámtól hallott, „nem volt rá érkezésem” kifejezést.
bármely piros lámpánál tökéletesen pihentethetem a férfiul működő agyamat azzal a gondolattal, hogy vajon hány lába van a százlábúnak. száz? és a mille-pattes-nak? mille? és a tausendfüßlernek? tausend? de akkor mi van az angoloknál? centipede, millipede? ki számolta már meg valaha?
és milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák, és nem egy nyelvet beszélünk, de mégis vannak szavak, amelyeket majd’ mindannyian megértünk, mert egyik másik nyelven sem annyira természetes a high five, mint angolul.
az „oh la vache” kifejezésnél pedig, amely annyit jelent, „aztamindenit”, mindig látok lelki szemeim előtt egy tehenet. mert tükörfordításban „oh, a tehén”.
ez egy végtelen listája az örömeimnek, amelyet most egy full internacionális rövidítéssel zárok le: etc.

de hogyan lehet megtanulni egy nyelvet? de most seriously, how? mi kell hozzá?
hát.. entscheidung. motivation. übung. bátorság. couriosité. alázat. patience. kitartás. jah, meg még nem árt egy jó dictionnaire sem ;)

ha beszélsz nyelveket, én nem mondom, hogy tiéd a világ.. de. az enyém biztosan. és nem azért, mert egy csomó emberrel van esélyem megismerkedni, ill. a már említett éhenhalási faktor niedrigsége miatt, hanem mert az egész tanulási folyamat infini intellektuális orgazmust rejt magában.
mert ohne fun, gibt es kein spaß.

körülöttem. körülötted. körülötte.

Miért oda születünk, ahova? Milyen feladatunk, kötelességünk fakad pusztán a tényből, hogy magyarok, olaszok, németek vagyunk? Mindenképpen a szülőföldünkhöz köt-e a sorsunk? Miért otthon érezzük otthon magunkat?

Miért megyünk el? Miért utazunk vagy élünk egy másik országban? Miért vonz az ismeretlen? Miért a vágy bennünk kalandra, magányra, elfogadásra, meg nem értettségre, tiszta lapra, koszos bakancsra, új emberekre, régi barátokra, közeledésre, távolságra, ismeretlen tájakra, megismerésre, más ízű vízre, megszokott imaformára,  magasabb hegyekre, hosszabb folyókra, kisebb tavakra, hidegebb éghajlatra, gördülékenyebb ügyintézésre, jobb sörre, rosszabb borra, édesebb paprikára, gyengébb pálinkára, gyorsabb vonatra, rövidebb nyári szünetre, később lemenő Napra, különböző múltra, más piaci résre, szemlélődésre, tekintetekre? Mit kezdünk a kihívással, kifogással, kiakadással, kiábrándultsággal, kiszabadulással, kísértéssel?

Elfelejtjük-e az otthoni szokásainkat? Csak jót viszünk-e haza egy út után?

Miért váltunk szemléletmódot? Miért váltunk pénzt? Miért változunk és alkalmazkodunk? Miért nem illannak el a rossz tulajdonságaink? Miből és hol fakad élet a számunkra? Változnak-e a szükségleteink, vágyaink, motivációink? Máshogy éljük-e meg az ünnepet külföldön? A Jézuska hozza-e az ajándékokat nekünk karácsonykor egy másik országban? Változik-e az időérzékünk? Ugyanolyan hosszú-e az advent, a várakozás?

Messzire kell-e mennünk ahhoz, hogy észrevegyük, nem otthon vagyunk? Akarunk-e messzire menni?

Mit kapunk a hazánktól? Mit mozdít meg bennünk egy ismerős dallam? Jól alszunk-e, ha nem az anyanyelvünkön kívánnak nekünk jó éjszakát? Ugyanúgy szeretünk-e egy idegen helyen? Ugyanúgy ízlik-e a csók, az ölelés a megszokottól távol? Megtalál-e a múzsánk, ha messzire megyünk? Biztonságban érezzük-e magunkat ott, ahol nem értjük, mit kiabálnak? Követ- e az őrangyalunk, akármerre is járunk?

Megváltozik-e a hangunk, ha idegen nyelven szólalunk meg? Más emberek vagyunk-e, amikor más nyelven beszélünk?

Boldogságot keresünk-e vagy elégedettséget? Megelégszünk-e azzal, akik vagyunk, ahol vagyunk, amikor vagyunk? Felismerjük-e, hogy mit kapunk és mit veszítünk el? 


Önmagunkat keressük és találjuk meg mindenhol? 
Vagy Isten után futunk?
Szerintem körülötte.

a bejegyzés, amelynek nem adok címet…

a Rajna, amikor futok, és mindenféle „kacsák” fürdetik magukat benne…
a család, akik befogadtak, és akiket már azelőtt szerettem, hogy találkoztunk volna…
a ház, amely fehér, és ahová már haza érkezem a városból…
a Klimt festmény, amikor belépek a szobámba és pont velem szemben lóg, és valahogy mindig elvarázsol…
a Rajna, amikor kiülök a partra, és süt a nap, és ameddig csak ellátok szép a táj…
a rét, ahova a gyerekekkel együtt megyünk fel, ahonnan a legszebb a kilátás és a legbüdösebbek a tehenek…
a család, akik engedik, hogy lássam az életüket, és akikkel én is megosztom a nekem fontos momentumokat…
a család, akikkel megtanulunk kommunikálni…
az anyuka, aki csak örült, hogy vigyázok a gyerekeire, de egy hét múlva hirtelen az élet közbeszólt, és fontos lett a segítségem…
a trambulin, amelyen a száz virágszirom egyszerre emelkedik el, amikor a kislány a magasba rugaszkodik…
a gnocchi, amelyet a hároméves walkie-talkie-nak hív…
a Rajna, amikor biciklizek, és az uszályok verte hullámokat figyelem…
a vicc, amelyet nem értek…
a férfi,aki ugyanoda jár misére mint én, és aki úgy néz ki mint Mézga Géza…
az ébresztőórám, amely 6-ra van állítva, de ki van kapcsolva a riasztás…
a nő, aki szembejön velem az utcán, és a gyerekeihez hirtelenmagyarul beszél…
a cikk, amelyet értettem és így nem tudom, milyen nyelven olvastam…
a vers, amely emlékeztet rá, milyen találó magyar szó a „nyüzsgő”…
a cseresznyefa, amely virágzik, és a szirmok hóesésként potyognak a földre…
a kislány, aki szerint a szemeim aranyszínűek…
az ebéd, amelyet Németországban egy olasz éteremben egy francia lánnyal költök el…
a kórus, amely nem zümmög, de mégis együtt rezeg, és ugyanúgy van velünk egy kisbaba a próbákon…
a srác, akinek felragyog az arca, amikor a nyakában függő taizé keresztről kérdezem…
az e-mail, amelyre várok, és megérkezik…
a pap, akinek mikor már negyedszer is bemutatkozom, annyira kellemetlenül érzi magát, hogy inkább megjegyez…
az akcentus, amelyet észreveszek…
a lány, aki hiányolja a dél-németországi emberek kedvességét, ugyanakkor magában hordozza azt…
a szomszédok, akik mindig a legérdekesebbek…
a helyzetpoén, amelyet sikerül elsütnöm…

a blog, amelyet nem tudom, ki olvas.