2018. december 3., hétfő

szívtől szívig lélegzetvétel.

miközben hallgattam a vonósnégyes összehangban rezgő zenéjét, messze, a szívemnek legkedvesebb zenekar éppen koncertezett, és a kórusom publikum előtt zümmögött. minden szívtől szívig történt.

nem álltam meg a csoda-pillanatban. nem tartottam szünetet, hogy tudatosítsam: megszületnem nem volt evidens.
pedig szoktam értékelni a pillanatokat. a pillanatokat, amelyeket esélyként kapok ajándékba.  a pillanatokat, amikor lélegzem. csak annak az egynek az értékét szoktam elfelejteni, amikor először lélegeztem fel fájón. de ezért állok meg ma inkább mégis. talán nem csak minden napot kapunk ajándékba, hogy jobb hellyé tegyük a világot, de a születésnapunkat is. talán ilyenkor megállhatunk a hálában, mert jobb hely a világ csak attól is, hogy létezünk. lélegzünk. akkor is, ha észre se vesszük. ha a beszív-kifúj, csak megszokásból, mint egy rutin táplálja a létezésünk.  beszív-kifúj. érezzük, észre vesszük a jót, amely szembe jön velünk azért, hogy megtegyük. beszív-kifúj. megint egy új esély.

mindennap van valakinek születésnapja. mindennap lehetünk hálásak valakiért. mert milyen jó, hogy így egyszerre létezünk, lélegzünk együtt a Földön. egymás miatt vagyunk nem egyedül.

25 év teljesítve.



Paul Éluard: Anniversaire

Je fête l'essentiel, je fête ta présence
Rien n'est passé la vie a des feuilles nouvelles
Les plus jeunes ruisseaux sortent dans l'herbe fraîche.

Et comme nous aimons la chaleur il fait chaud
Les fruits abusent du soleil les couleurs brûlent
Puis l'automne courtise ardemment l'hiver vierge

L'homme ne mûrit pas il vieillit ses enfants
Ont le temps de vieillir avant qu'il ne soit mort
Et les enfants de ses enfants il les fait rire

Toi première et dernière tu n'as pas vieilli
Et pour illuminer mon amour et ma vie
Tu conserves ton coeur de belle femme nue.

2018. május 14., hétfő

körülöttem. körülötted. körülötte.

Miért oda születünk, ahova? Milyen feladatunk, kötelességünk fakad pusztán a tényből, hogy magyarok, olaszok, németek vagyunk? Mindenképpen a szülőföldünkhöz köt-e a sorsunk? Miért otthon érezzük otthon magunkat?

Miért megyünk el? Miért utazunk vagy élünk egy másik országban? Miért vonz az ismeretlen? Miért a vágy bennünk kalandra, magányra, elfogadásra, meg nem értettségre, tiszta lapra, koszos bakancsra, új emberekre, régi barátokra, közeledésre, távolságra, ismeretlen tájakra, megismerésre, más ízű vízre, megszokott imaformára,  magasabb hegyekre, hosszabb folyókra, kisebb tavakra, hidegebb éghajlatra, gördülékenyebb ügyintézésre, jobb sörre, rosszabb borra, édesebb paprikára, gyengébb pálinkára, gyorsabb vonatra, rövidebb nyári szünetre, később lemenő Napra, különböző múltra, más piaci résre, szemlélődésre, tekintetekre? Mit kezdünk a kihívással, kifogással, kiakadással, kiábrándultsággal, kiszabadulással, kísértéssel?

Elfelejtjük-e az otthoni szokásainkat? Csak jót viszünk-e haza egy út után?

Miért váltunk szemléletmódot? Miért váltunk pénzt? Miért változunk és alkalmazkodunk? Miért nem illannak el a rossz tulajdonságaink? Miből és hol fakad élet a számunkra? Változnak-e a szükségleteink, vágyaink, motivációink? Máshogy éljük-e meg az ünnepet külföldön? A Jézuska hozza-e az ajándékokat nekünk karácsonykor egy másik országban? Változik-e az időérzékünk? Ugyanolyan hosszú-e az advent, a várakozás?

Messzire kell-e mennünk ahhoz, hogy észrevegyük, nem otthon vagyunk? Akarunk-e messzire menni?

Mit kapunk a hazánktól? Mit mozdít meg bennünk egy ismerős dallam? Jól alszunk-e, ha nem az anyanyelvünkön kívánnak nekünk jó éjszakát? Ugyanúgy szeretünk-e egy idegen helyen? Ugyanúgy ízlik-e a csók, az ölelés a megszokottól távol? Megtalál-e a múzsánk, ha messzire megyünk? Biztonságban érezzük-e magunkat ott, ahol nem értjük, mit kiabálnak? Követ- e az őrangyalunk, akármerre is járunk?

Megváltozik-e a hangunk, ha idegen nyelven szólalunk meg? Más emberek vagyunk-e, amikor más nyelven beszélünk?

Boldogságot keresünk-e vagy elégedettséget? Megelégszünk-e azzal, akik vagyunk, ahol vagyunk, amikor vagyunk? Felismerjük-e, hogy mit kapunk és mit veszítünk el? 


Önmagunkat keressük és találjuk meg mindenhol? 
Vagy Isten után futunk?
Szerintem körülötte.

2018. május 4., péntek

a bejegyzés, amelynek nem adok címet…

a Rajna, amikor futok, és mindenféle „kacsák” fürdetik magukat benne…
a család, akik befogadtak, és akiket már azelőtt szerettem, hogy találkoztunk volna…
a ház, amely fehér, és ahová már haza érkezem a városból…
a Klimt festmény, amikor belépek a szobámba és pont velem szemben lóg, és valahogy mindig elvarázsol…
a Rajna, amikor kiülök a partra, és süt a nap, és ameddig csak ellátok szép a táj…
a rét, ahova a gyerekekkel együtt megyünk fel, ahonnan a legszebb a kilátás és a legbüdösebbek a tehenek…
a család, akik engedik, hogy lássam az életüket, és akikkel én is megosztom a nekem fontos momentumokat…
a család, akikkel megtanulunk kommunikálni…
az anyuka, aki csak örült, hogy vigyázok a gyerekeire, de egy hét múlva hirtelen az élet közbeszólt, és fontos lett a segítségem…
a trambulin, amelyen a száz virágszirom egyszerre emelkedik el, amikor a kislány a magasba rugaszkodik…
a gnocchi, amelyet a hároméves walkie-talkie-nak hív…
a Rajna, amikor biciklizek, és az uszályok verte hullámokat figyelem…
a vicc, amelyet nem értek…
a férfi,aki ugyanoda jár misére mint én, és aki úgy néz ki mint Mézga Géza…
az ébresztőórám, amely 6-ra van állítva, de ki van kapcsolva a riasztás…
a nő, aki szembejön velem az utcán, és a gyerekeihez hirtelenmagyarul beszél…
a cikk, amelyet értettem és így nem tudom, milyen nyelven olvastam…
a vers, amely emlékeztet rá, milyen találó magyar szó a „nyüzsgő”…
a cseresznyefa, amely virágzik, és a szirmok hóesésként potyognak a földre…
a kislány, aki szerint a szemeim aranyszínűek…
az ebéd, amelyet Németországban egy olasz éteremben egy francia lánnyal költök el…
a kórus, amely nem zümmög, de mégis együtt rezeg, és ugyanúgy van velünk egy kisbaba a próbákon…
a srác, akinek felragyog az arca, amikor a nyakában függő taizé keresztről kérdezem…
az e-mail, amelyre várok, és megérkezik…
a pap, akinek mikor már negyedszer is bemutatkozom, annyira kellemetlenül érzi magát, hogy inkább megjegyez…
az akcentus, amelyet észreveszek…
a lány, aki hiányolja a dél-németországi emberek kedvességét, ugyanakkor magában hordozza azt…
a szomszédok, akik mindig a legérdekesebbek…
a helyzetpoén, amelyet sikerül elsütnöm…

a blog, amelyet nem tudom, ki olvas.