vannak napok, amelyeken költözöm.
költözöm először, először el. burokból ki, izgatottan. szinte, mint az anya-méhből, csak most kevesebb küzdéssel. túl nagy a kalandvágy a honvágyhoz.
költözöm másodszor, vissza. elfelejtem a sírásokat, várok valami újra. vissza a burokba, hogy újra kitörjek.
költözöm harmadszor, középre. a világ közepére, az összes barátom közelébe, az első helyre, ahol megtalálom magam. jó itt. megélés, megtanulás, megszeretés. kötődés, szeretés, összetartozás, vágy és szabadság.
költözöm negyedszer, messze el. országot váltok, kíváncsian félek. elveszek és megtérek. nem fut itt folyó.
költözöm ötödször azért, hogy egy napon belül majd egy hónap múlva újra átcuccoljak. legnehezebb időszak. a lelkem lemaradt, nem ér utol. fáj. elmúlik. fáj, ahogy elmúlik.
költözöm hatodszor, a kályha mellé. szeptember van. futok az őszi szomorú széllel. hátulról fúj, mellettem suhan el. nem maradok sokáig.
költözöm hetedszer, engedj el. ez a szabadság kell most, a megállás. nem mozdulok, nem akarok menni tovább. állandósság, nem mozdulok. változom.
költözöm nyolcadszor, mert zakatol. mert hajt a valami, a mozdulatlanságból nyert boogie. ez kitart, ez hajt, ez visz talán örökre el. megint más ország, otthon.
költözöm kilencedszer, már nem számolom. ez egy koránkelős költözés. csak egy előreláthatóan rövid megálló. és aztán újra el-
költözöm tizedszer, visszamesszeel. kicsit haza, kicsit idegenbe. egyedül. tanulom, hogy most hol a fejlődés, hol van az, amire igazán vágyom, hol van az igazi szabadságom.
költözöm.
költözöm.
költözöm.
