kapcsolattal kapolcsatban.

 egy elment és egy másik jött fel a helyére. mintha csillagok váltották volna egymást az égen. valahol egy szív összetörött, míg felkelt a hold, és csak csönd maradt utána. ahogy a szívszakadások után szokott - kívül-belül ordító fájdalom. mindenki tudta, hogy mi hiányzik, csak azt nem, hogy kinek. lehet, hogy nem is valami hiányzik, csak azt hittem, hogy te hiányoztál, amikor menekültem. egy történet mesévé változott, ahogy a nagymamám mondta el. mindenről szólt, ami a szabadságot veszélyeztette. a nagybetűs szabadságot kisbetűvel leírva. bocsánatot kértem azért, hogy elvesztettem. örökre fontos volt. most már minden nap úgy ment el, hogy nem búcsúzott el. vannak dolgok, amik nem változnak. bárcsak én ne ilyen dolog lennék. 

életem szerelme (clickbait)

 ha tudnám, hogy mikor fogok meghalni, nem te lennél életem szerelme.

de akkor nem tudnám megkülönböztetni a nevetéseidet, nem tudnám hangról, mikor látsz valami vicceset, és mikor olyat, amit/akit szeretsz. nem látnám hangról a szemed mellett gyűlő ráncokat, és közben az összes fogadat a megszokott sorrendben. nem tudnám, hogyan nézel tükörbe, és nézel el magad mellett a lelkedre. nem ismerném az illatod, amikor még reggel az orrom a paplan illatával telve érzékel téged. az illatodat. téged. ha tudnám, hogy mikor fogok meghalni, nem mindig akarnám kinyitni a szemem. de nem is kéne, az orrom is érezné, hogy nem te vagy életem szerelme. a szemem elnézne melletted a tükörben. mondanék valami vicceset, és nem nevetnél. se rajtam, se rám. mert nem te lennél életem szerelme.

de nem tudom, hogy mikor fogok meghalni.

majd ha piros hó esik, nem sárga. avagy Ne nézz fel! filmkritika.

 legyen most az, hogy megírom életem egyetlen és első filmkritikáját, mert a ne nézz fel, csak előre, nem hátra, instant a legjobb film, és a legvalóságosabb társadalomkritika arról a földön élő humanoid masszáról, akit nem érdekel, mit tudunk, mi van mögöttünk, mit tettünk a bolygónkkal, a társadalmunkkal, mit mond a tudomány, legyen az asztronómia, matematika, fizika, pszichológia, szociológia, még a józan paraszti ész sem számít, csak legyen valami fikázható, mert addig jó, míg ugyanaz folyik a tévéből, mint a sörcsapból, és a kocsmában is meg tudjuk beszélni, vagy csak kifejezni a bizonytalanságunkat azzal kapcsolatban, hogy ezt hogyan számolták ki, tán matematikusok, de nem is hiszem el, sós vízbe, nem hiszem el, mert mennyi esély van már erre, 100 forintnak is 50 a fele, négyévente meg úgyis választottunk, és fél lábon is kihordjuk az államcsődöt inkább, mint hogy gondolkoznunk kelljen, meg amúgy is csak az számít, hogy csak azokba rúgjon a társadalom, meg a politika, meg a kék plakát, akibe én is belerúgnék, ha megkérdeznék a kocsmában, hogy belerúgnék-e, persze, az erőszak is csak akkor rosszaság, ha olyat vernek, aki nem érdemli meg, különben csak nevelési eszköz, hogy megtanulja, ő nem fehér heteroszexuális európai férfi, és nekünk nem kell a szelektíven kukázott oktatás, jó a két évente változatos alaptanterv, úccse szülünk már ide még egy magyart, mer' egyrészt ide senki ne jöjjön, másrészt innen mindenki menjen el, azt' küldje haza a pénzt, kisfiam, a flációból még kiírhatjuk, hogy vakáció, nagyjából, de az úgy elég is, mondjuk már nem a Balatonon, meg olyan helyen sem, ahol nem fogadják el a lovat szőrén ülő magyar forintunkat, az ellopott éveinket visszaloptuk, és lebetonoztuk belőle a sivatagunk közepét, de nem baj, az is szétesik, ha ráhajt néhány kék busz, és akkor már bárhol homokba dughatjuk a fejünket. ne nézz fel.