ember tervez.
azt hitte, jó móka lesz. nem ért egyet a formával, de az előítéletei levetkőzése érdekében elment egy rapid randira. azt is bevallotta, hogy esze ágában sincs párt szakajtani, mert egy hét múlva külföldre költözik. embereket, sorsokat, személyiségeket megismerni akkor is érdemes. nem mindenki gondolta ezt így. nem mindenki gondolja ezt így. és milyen jó is, hogy nem ugyanúgy gondolkodunk.
Isten végez.
azt hitte, fontos és jelentős lesz az élmény, és blogbejegyzés születik majd belőle. pár órával később, már eszébe se jutott az egész, csak ült a gondolatait szemlélve. megtalálta egy régi érzés, mikor mint főniksz, ki félve reméli a tüzet, vágott neki élete első nagy kalandjának. most újra messzire indul, és még utoljára beszívta a mező jó illatát és az ég harmatját, tündérekkel elegyedett meghitt beszélgetésbe a verandán, gyermek hangon imádkozva nézett fel az égre meg a csillagokra, miközben békesség csiklandta meg orrát, s arany és kék szavakkal égett belé újra, hogy
Isten szeret.
eleredt az eső. a panaszkönyv itt betelt.
