Az igazi first world problem az, hogy nem tudatosan döntünk.
A világ igazságtalan, és úgy osztották a lapokat, hogy mi dönthetünk arról, mások mekkora árat fizetnek azokért a dolgokért/élményekért/kényelemért/életminőségétt, ami mi kapunk meg. Mindennek ára van, csak nem mindig mi fizetjük meg.
A 15000 Ft-os felső a *&*-ból nem 15000. Nekünk 15000, amibe került, azt pedig valaki más fizette. Pl egy kis ázsiai gyerek*, aki emberhez méltó körülmények helyett a nyomorban éhbérért dolgozik. Az ő gyerekkorába került ez a felső, és mi döntünk. Mi döntünk, hogy megéri-e. Nekünk.
(Black Friday!! 15000 helyett most csak 3500! Tökre megéri!!)
Megéri nekünk egy másik ember élete/életminősége/méltósága.
Neked mi éri meg? Ruhák? Tupperware? Egy új konyhabútor? Avokádó? Autózás? Klíma? Síelés? Utazás egy “olcsó” helyre?
Akkor is megérné, ha te fizetnél érte?
*vagy a te gyereked?
