maraton vagy maradok.

2 és fél évvel ezelőtt kimentem a Dobó pályára futni. 200 métert sikerült egybe, aztán fájt a térdem, szúrt az oldalam, meg kellett állnom. sétáltam egy kört, aztán újra nekifutottam.
/Bolond, ki földre rogyván     fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként     mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,     mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,     maradni úgyse mer,
(Radnóti, Erőltetett menet, részlet)/

egyszer egy számomra kedves azt mondta, azért szereti a sportot, mert igazságos. amennyit beleteszel, annyit ad vissza. fair. és ez igaz. ha nem futok ott és akkor újra 200 métert, amennyit bírok, ma se tudnék többet. mert ilyen a sport. fair.
/Igazságot keresünk, de
Nem találunk még seholse.
(József Attila, És keressük az igazságot, részlet)/

amikor végleg kifáradtam, és se az izmaim, se a tüdőm, se a szívem nem bírt többet, hazamentem. és másnap újra ki a pályára. ugyanazt az edzést ismételtem meg - nem élvezve. értékelve a fejlődést a végén. remélve minden zsigeremmel, hogy lassan, de biztosan tudok majd olyan távot és tempót futni, ami örömet ad.
/Remény:
álmodunk és vergődünk álmainkban.
(Babits, A jobbak elmaradnak, részlet)/

nem minden fair az életben. néha úgy érzem, nem igazságos. mert tényleg beleteszek mindent, amit tudok. szeretek, elfogadok, törődök, elengedek, és semmi. nem csak annyi nem jön vissza, de semmi. az indifferencia faláról pattan vissza minden. és úgy érzem elvész, amit adtam, és én is kevesebb lettem. megfájdul a lelkem.
/- s nem látszik még, hogy mit viszünk magunkkal,
s mi lesz, mi majd belőlünk itt ragad.
(Závada, Ajánló vízhez, részlet)/

inkább megtanultam élvezni az utat. így, élvezve, gyorsnak tűnt a fejlődés, és futhattam. a térdem nem gátolta tovább a szívemet. a folyó futott mellettem. így mentem minden alkalommal addig, amíg úgy éreztem, a világból is ki tudnék futni. és amikor elfáradtam, már nem éreztem, hogy a világból is ki tudnék futni, akkor megfordultam.
/Hogy vigyáztam, hogy akartam,
Megindultan, vággyal telten,
Messze fényét, híres fényét
Önmagamtól irigyeltem.
(Ady, Megint Páris felé, részlet)/


a sebzett lelkem nyitott maradt a gyógyulásra. az Isten nem volt igazságos, sokkal többet adott vissza, mint amennyit én beletettem. szeretetet, elfogadást, fejlődést, értékelést, és meghívást, hogy merjek többre vágyni. és ez alkalommal a bátorságot is a hívás elfogadására.
/(

milyen érvényes
lett arcom: két tenyered
zárójelében!)
(Fodor Ákos)/


így, a folyóval futva a kilométereket lettem kész a kihívásra. a legjobbkor, a legjobb helyen döntöttem úgy, hogy most és itt. így a maraton lett az, ahol igazán a jelenben pihenhettem. és igazságosan minden edzés és pihenés megtérült. a bónusz pedig, mint mindig, a napokig kitartó endorfin adag.
/Ott szoktam én papírhajót
úsztatgatni, kórétutajt.
Kedvemtől még a korhadó
szilvafa is mindig kihajt.
(Kányádi, Az én folyóm, részlet)/

így, könnyek közt lettem hálás azért, amit adni vagyok képes. a legjobbkor, a legjobb helyen döntöttem úgy, hogy most és itt. így egy találkozás lett az, ami rámutatott az összetartozásra való vágyra. és igazságosan minden beletett szeretés és elfogadás megtérült. a bónusz pedig, mint mindig, a biztonság.
/Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
(Reményik, Csak így..., részlet)/

index.

a böjt számomra sosem a hús-nem-evésről szól. mert az nekem nem lemondás. és miközben szeretek áldozatot hozni, valamiről lemondani a böjtben, sokkal inkább érzem a hívást arra, hogy több legyek. több legyek egy jó szokással, több legyek a jelenben levéssel, több legyek önzetlenséggel, odafigyeléssel, több legyek, de csak annyival, ami bennem van.

jó érzés a szeretett személyekben látni, hogy mennyivel több jóság van bennük, mint amennyit maguk is látnak, vagy amennyit mernek a hétköznapokban kamatoztatni. jó érzés az Isten által emlékeztetve lenni, hogy Ő több jóságot teremtett belém, mint amennyit magamban látok, vagy amennyit merek a hétköznapokban kamatoztatni.

minden Nagyböjt elején elhatározom, hogy. és általában pár hét után észreveszem, hogy el is felejtettem, amit elhatároztam. és a húsvétig még mindig van pár hét, és az egész olyan hosszú, hogy nem látom át egyben, és elveszem, és azt érzem, elbuktam. beragadtam egy körforgalomban. (go, trabi, go!) pedig a kocka már el van vetve. már 2000 évvel ezelőtt meghalt értem, és igazán tartozom Neki annyival, hogy betartom. hogy lemondok. hogy megteszem, hogy szokássá formálom. és felállok, ha elbuktam. hogy megkeresem a jó kijáratot, ha beragadtam a körforgalomban.

már kint van az index.