a böjt számomra sosem a hús-nem-evésről szól. mert az nekem nem lemondás. és miközben szeretek áldozatot hozni, valamiről lemondani a böjtben, sokkal inkább érzem a hívást arra, hogy több legyek. több legyek egy jó szokással, több legyek a jelenben levéssel, több legyek önzetlenséggel, odafigyeléssel, több legyek, de csak annyival, ami bennem van.
jó érzés a szeretett személyekben látni, hogy mennyivel több jóság van bennük, mint amennyit maguk is látnak, vagy amennyit mernek a hétköznapokban kamatoztatni. jó érzés az Isten által emlékeztetve lenni, hogy Ő több jóságot teremtett belém, mint amennyit magamban látok, vagy amennyit merek a hétköznapokban kamatoztatni.
minden Nagyböjt elején elhatározom, hogy. és általában pár hét után észreveszem, hogy el is felejtettem, amit elhatároztam. és a húsvétig még mindig van pár hét, és az egész olyan hosszú, hogy nem látom át egyben, és elveszem, és azt érzem, elbuktam. beragadtam egy körforgalomban. (go, trabi, go!) pedig a kocka már el van vetve. már 2000 évvel ezelőtt meghalt értem, és igazán tartozom Neki annyival, hogy betartom. hogy lemondok. hogy megteszem, hogy szokássá formálom. és felállok, ha elbuktam. hogy megkeresem a jó kijáratot, ha beragadtam a körforgalomban.
már kint van az index.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése