megmart, meg

- Á! Megmart! MEG-MART!
-Mi mart meg?
-A szerelmi bánat! Ott fut, kapd el!!!
 
És a szerelmi bánat, lába a nyakában (az ő nyakában) elfutott, fel a dombon, a nagyra nőtt füvek között, bottal (bottal) üthettük (verhettük) a nyomát. Kizárólagosság. Kizárólag a szerelmi bánat szaladt arra.
 
És én ott maradtam megmarva, becsapva, megcsalva, szerelmi bánat nélkül. A helye még fáj, hogy én nem kellettem csak a szerelmi bánatnak. Megmarásra. Ennek megmarad a helye. Megbocsátatlanul. De a születésnapodat már nem felejtem el soha. (Csak felköszönteni nem foglak. Soha. )
 
Ez a délelőtt a szívemre szaladt.