(cím* nélkül.) *apa

először a kabátot veszem le, és leteszem erre a padimitációra. körülnézek. nincs túl nagy forgalom, de persze folyamatosan járnak az autók a rakparton meg a hídon, a villamos is jár még. hideg van. kibújok az összes ruhámból, akkor kezdek fázni, amikor leveszem a cipővel együtt a zoknit is, nem akarom, hogy vizes legyen. a vízhez lépek és beleereszkedem. finom meleg. a fiú már benne van, tudom, hogy nem nézett, amíg levetkőztem. a gondolataiba merülve áztatja magát a lefolyó vízben. még nem döntöttem el, hogy lefekszem-e vele és ha igen, itt vagy majd otthon. mennyire fontos nekem ma a higiénia, lássuk. erről nem mondott semmit a doki. bár valszeg nem feltételezte, hogy a csöves jakuzziban tervezek szerelmeskedni valakivel.

mikor csináltattad ezt a tetoválást? kérdezem tőle. ezt? lenéz a karján lévő vasmacskára. ezt még gimi alatt, akartam egyet lázadni. de nem bántam meg, kicsit nőtt azóta a bicepszem és így még jobban néz ki. hozzáérek a karjához. tudtad, hogy Sissy-nek is volt egy vasmacska tetoválása? mosolyog rám. tudta. innen jött az ötlet. mert Sissy valszeg bipol volt, és amikor megkaptam a diagnózist, akkor varrattam ezt. akkoriban még könnyebben kapcsolódtam női karakterekkel - könnyebben, mint a szexualitásommal. tudom, hogy anno fiúkkal kezdte a kísérletezést, mert félt attól, hogy valakit teherbe ejt. keresztény családokban felnőtt gyerekeknek ez fontos. ezt ismerem én is, bármit lehet, amíg nem lesz belőle abortusz. engem itt nem fog teherbe ejteni, ez biztos. még lehet, hogy odaérnénk a parkba az analog balatonra. mondja halkabban, mert közelebb ül és ad egy puszit az arcomra. jól esik, ahogy a vizes testeink egymáshoz érnek, ez valahol a gyengém. főleg a szép, tetovált, biszex, bipol, egyetemista srácokkal.

és most ugrik be, hogy két hónapja is analog balaton volt. meg egy kis action utána. akkor ezt a fiút még nem ismertem. 

ez a felismerés most érzelmileg túlterhel és tudom, hogy le fogok feküdni vele. azt még nem döntöttem el, hogy elmondom-e neki, hogy terhes vagyok. 

(szigetek)

mindig volt egy indokolatlan vonzódásom a szigetek felé. az én megélésem az, hogy az indokolatlannak tűnő vonzódások sosem vonzódásom tárgya és köztem lévő rezgésekről szólnak, hanem arról, hogy mikben vagyok. (ettől a kifejezéstől igazából agygörcsöt kapok. szóval inkább) inkább mi van (éppen) bennem. (csak “éppen”, ha nem a szigetek ők. mert a szigetszerelmem konstans. valami itt mindig van.)

são miguelen találkoztam a vonzalom okával, ami bennem van. sziget. (egy sziget. a sziget. én sziget. ) ha van olyan, hogy lélek-természeti egység, az enyém são miguel.

létezem éppen ezen a szigeten, ami tanít és amivel közben oly könnyű azonosulnom. ahogyan változatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, random, sokoldalú, indulatos, csendes, őrjítően hangos, sártenger és mély szépség, káprázatos napsütés és szenvedélyes esőzés váltakozása. határozottan a helyén van a határtalan óceán közepén. egyszerre ad szabadságot és biztonságot. 

(lehet, hogy most csak minden nőt írtam le. de oké, akkor szigetek vagyunk. nagy szabadságigénnyel és biztonságvággyal. és szabadságengedéssel és biztonságteremtéssel. )

amúgy ezzel együtt, mint egy csöndbe fulladó hullám, érkezik a felismerés, hogy kik és miért vannak az életemben. mármint a kapcsolataim. hirtelen egyértelmű, ki jött, maradt, tart engem, nem tart tőlem, ki bír el, ki bízik és ki bízza rám magát.

amúgy ők azok, akik számítanak, akik lelkem szigetének (bloah mekkora giccs kép. folytatom) (nem tudom folytatni. inkább legyen csak a lelkem. tehát akik a lelkemnek…) nemcsak csiszolatlan gyémánt részeit, de legmélyebb karcolásait is ismerik és így, teljesen szerelmetesen szeretnek. és vica versa. (a szerelmet, igény szerint cserélhetjük szenvedélyesre. csere-bere fogadom. attól még nem az enyém, és én sem az övé. szabad biztonság, biztos szabadság. is-is. kapcsolódás. találkozási pont, annak minden törékenységével és feszültségével. )

amúgy ezeknél a kapcsolódásoknál -ha egy bécsit kérdezel- csak a bécsi csapvíz lehet jobb. szerintem meg az a férfi, aki nemcsak a saját, de a nő szabadságát is elbírja. (ja nem. ő már benne van a kapcsolataim részben.)(akkor stornó.) ( a bécsi csapvíznél van az írás vége. ) (aki pornót olvasott a stornó helyett, annak még folytatom.) (legközelebb.)

római vakáció.

 Hallotta az esőcseppek kopogását a tetőn. Tudta, hogy ez lesz megint, már nem is csodálkozott. Április van. A konyhapult mellett állt, amíg várta, hogy felmelegedjen az előző napról maradt kaja. Nézte, ahogy olvad a sajt a rakott krumplin, 10 másodpercet mutat a mikró. 1 percre tette be. Az anyja hozta tegnap, mondván sosem eszik eleget. Ebből tudjuk, hogy ő bármelyikünk. Akkor is az, amikor eszébe jut a válása előtti utolsó együttléte a volt feleségével. Nem is tudta, hogy ő vagy a Lana indul-e be jobban attól, ha ráfog a nyakára, de ez az utolsó együttlét volt az első, amikor nem gondolt arra, milyen lenne most megfojtani. Szex után a Lana rögtön kiment a konyhába, ő pedig hallotta, ahogy beindul a vízforraló. Tudta, hogy mostantól ez lesz a legjobb barátja, ha nem lesz, aki főzzön rá, legtöbbször zacskós levest fog enni. Aztán mégsem a zacskós leves lett a standard menü, hanem a rizottó, vagy valami olyasmi, rizses kaják különböző verziói. Így az esőben szeretett filmezni, csak kinyitni a laptopot és vagy a youtube-ra vagy a Netflixre ráfüggeni. Most viszont, ahogy az ölébe vette a gépet, a skyscanner-t nyitotta meg. Hova, hova kéne menni, ahol nem esik az eső? Róma. 400 ezer csak oda. Miért nincs közvetlen járat? Valami fapadosat lenne jó kifogni. Rómához sok emlék köti, még a házassága előtt vitte el oda egy nőjét. Egy hétig csak dugás meg pizza. Hogy is hívták a nőt? Még Fiumicinon elbúcsúztak, a nő akarta, hogy ne találkozzanak többet, ő még párszor el tudta volna viselni maga előtt térdelve ezt a szőkét. De a nő persze vagy többet akart vagy semmit. Nem Róma. Most ugrik be, hogy egy haverja hívta, hogy menjen Barcelonába. Felfrissíthetné a spanyolját. 30 ezer, közvetlen járat. Vamos a la playa! Holnap délután fel is hívja a Gabit. Az olcsó repjegy feletti öröm lendületével feláll a kanapéról, hogy dobjon egy sárgát. Fürdőszoba és csorgás. Valahogy ez a hang most egyszerre megnyugtatja és felkavarja. Még le se rázza, amikor érzi, hogy a szemébe könnyek gyűlnek. A Lana hogy utálta, hogy állva hugyozik, minden héten kérte - eleinte még szépen, de hetente egy-egy decibellel feljebb emelve a hangját a házasságuk vége felé már üvöltött vele emiatt - hogy üljön már le arra a kibaszott ülőkére, mert olyan sárga a WC kívülről, hogy szégyell vendéget fogadni, meg amúgy is, tessék a szivacs, és akkor törölje ő, azt szívja a saját hetes pisijének a szagát. Most nemcsak az ülőkét, még a fedelet is lecsapja. A fedél hosszában végigreped. Arra gondol, hogy az a nő, a római vakációs, ráülhetne, és akkor nem kell térdelnie, csak előrehajolna, éppen annyira görnyedne a háta, hogy kidudorodjon a gerince. A Lana csak baszogatná, hogy rendeljen új fedelet és csavarozza rá, mert nem fog egy putriban élni. Az apja, csak lebaszna neki egyet. Bárcsak valaki baszogatná most. Akkor nem folynának itt a könnyei, mint egy gyereknek, mint neki is gyerekként a fürdőszobában hangtalanul. Senki nem szopja le, senki nem baszogatja, senki nem basz le neki egyet. A rakott krumpli a dohányzó asztalon hűl ki.