draft

 mélyet sóhajtott és pont ahogy elfogyott a levegö a tüdejéböl, felemelkedett a rökamiéról. visszement a konyhába. (mit keres egy körömreszelö a konyhában?) még nem forrt a víz. kicsit megforgatta a gyürüt az ujján. soha nem merte volna levenni, ahogy az anyja sem. olyan, mintha a gyürü minden nö kötelezö tartozéka lenne.

a nagyanyja levette egyszer, visszadobta az elsö kéröjének, azért, hogy inkább a nagyapjához menjen feleségül, aki aztán minden második héten elverte. ilyenkor nem ment el a templomba, ne lássák az emberek. de sokszor a piacra mégis ki kellett mennie még látható zúzódásokkal. ilyenkor sérült a számára legfontosabb : a látszat.

sokszor ö is ment a nagymamájával a piacra. 

álarcosbál.

a kanapén ültem, amikor leesett. nem a tantusz, hanem az az álarc. a tükörre volt akasztva és nem volt egyértelmű, hogyan esett le. 

mások - önmagunkhoz képest.

 az átvirrasztott éjszakákon mindig másképp telik az idő. önmagukhoz képest is. 

Volt az az átvirrasztott éjszaka szeptember 26 és 27 között. Vagy az tegnap volt? Emlékszel? Egyik évben szilveszterkor. Meg október 15-én is. Várj, ezt inkább megnézem a naptárban. 

Igen, aznap beteg voltál és nem tudtál aludni, viszont üres gyomorra nem bírsz soha gyógyszert bevenni, úgyhogy felkeltél, készítettél egy tepertőkrémes pirítóst bébi spenóttal, megeszegetted félig állva a konyha pult mellett, aztán visszabújtál az ágyba és még írtál, amíg megittad a Neo Citrant. Igen, ez szilveszterkor volt, nem volt kedvünk adni az éjszakának, cserébe az éjszaka adott nekünk, másnap korán repültél vissza Nyugatra (a hanyatló Nyugatra - a szerk.) így végül valamiért a földön, matracokon sírva töltöttük az éjszakát, az összefonódó kezeink itt egy örök pillanatban ragadtak. Igen, mert épp átutazóban voltam a városban, és úgy döntöttem, maradok veled az éjszaka, lehet, hogy csak fel kellett dolgoznunk az első találkozást, szép volt ez és épp annyira fűtött, hogy ne aludjunk, ekkor mondtad, hogy ha szín lennél, kék lennél, amin csodálkoztam, mert nem találtalak hidegnek, a vasútállomáson búcsúztak el a tekinteteink. Igen, néha jól esik másnak lenni mint nappal, és leginkább éjszaka voltunk eddig mások, leginkább azon a véletlen éjszakán, ami október 15-én volt, de nem is fontos, hogy mikor  

akkor tényleg máshogy telt az idő. és azóta is. 

hétfő.

honnan tudod, hogy ott vagy, ahol lenned kell? honnan tudod, hogy ez volt életed legjobb hétvégéje?

ahol kétség van, ott nincs kétség.

néha nem vesszük észre, hogy egy pillanat örökké tart. 

vagy egy valaki örökké fontos volt. 

úgy döntöttem, hogy félek.

aki fél, nem szabad- mondottaja graffiti a rádayban.

félve vágok bele. félve választom őt. és félve csinálom végig.

és ez most akkor félelem vagy bátorság? ahol kétség van, ott nincs kétség. 

első fejezet.

 most, hogy lezárult, nem tudom, hogy mikor kezdődött el. 

amikor elgondolkoztam, hogy hol van számomra a lófasz vége, és meddig asszisztálok az ország elsikkasztásához? amikor megszületett a döntés, hogy nem tovább? amikor elkezdtem kint munkát keresni? amikor már hetente 3 napot kint töltöttem ügyintézés miatt? amikor elfogadtam az első ajánlatot? amikor aláírtam az albérleti szerződést? amikor elkezdtem dolgozni?

talán ezek között: azokon a napokon, amikor előnosztalgia fogott el. és fájt :)

tudtam, hogy nehéz lesz, mert döntés-alapú és hosszú távra szól. felnőtt szerelem. igazi. olyan, amelyben kitartasz mellette azokban az időszakokban is, amikor nem ad. amikor a döntésedbe kapaszkodsz, mert a közös jövőtök fontosabb, mint a mai móka. amikor tanulod őt szeretni. amikor tanulod a (szeretet) nyelvét, hogy ne hiába szeresd. amikor akkor is nyitott maradsz rá, amikor vasárnap bezárja az ajtaját. amikor mellette döntesz, és akkor is megtartod a gerinced, amikor megkísért egy kacsintás. amikor kimondod, hogy mire van szükséged, de nem rajta múlik a boldogságod. amikor többet kérdezel, mint feltételezel. amikor kíváncsi vagy az ő nézőpontjára is. amikor felfedezed magad az ölében. 

és mit teszel, amikor magadra hagy a város? lezárod az első fejezetet. 

*igaz döntések alapján. 

telefonjegyzetek 2019-2023

 milyen sokszor sírtam, milyen sok reptéren. valaki mindig elment. néha én voltam az. vagy én csak maradtam. nem egyedül, magammal. mindig váltogatom, melyik oldalán alszom az ágynak. kettő faktoriális. szeretném, ha itt lennél. szeretnélek, ha itt lennél.

megbotlottam egy nyelvtörőben.

csak egyszer sétálok ki az ajtón. bezárhatod mögöttem. nem, nem csak menni akarok - maradni sem. a piros ugyanaz, csak az epres.

rá gondolok többet, nem a tényre, hogy nem szeret.

nem hiszek a viszonzatlan szerelemben.

mikor alszik az Isten?

a legrosszabb az az esete volt, amikor nem akartam lefeküdni, mert azt gondoltam, úgyse lesz jobb másnap sem.

áttetsző boldogság

páratlan ütemű sóhaj

viszonyítás. nem beszélek (róla). nem értek (vele egyet), nem érzek (iránta semmit). nem gondolok (rá). nem nevetek (rajta). nem sírok (utána). nem vagyok (az övé).

a sebezhetőségem is csak egy gondolat.

ne félj, a nappal után újra eljön az éjszaka.

anna örök.

 Amikor hétfő este minden figyelemelterelés ellenére elkapott és a földhöz vágott, hirtelen nem is tudtam a szomorúság-e ő vagy a félelem. Hirtelen biztossá vált, hogy csak Anna örök. Miközben szorított a padlóra, megszólalt az az én, te ő, miszerint ez pontosan ezért bátorság. Nem azért, mert eltűnik egyik napról a másikra, hanem azért, mert így képes fájni.

A könnyeim mögül is kinevetem magam amiatt, hogy csak erről vagyok képes írni. Ilyenkor elkerül a napló, előkerül a blog. Lehet, hogy pont fordítva kéne ez legyen. Valaki egyszer azt mondta, amikor olvas,  a hangsúlyozásommal hallja ezeket a rövid mondatokat.