2025. április 30., szerda

(cím* nélkül.) *apa

először a kabátot veszem le, és leteszem erre a padimitációra. körülnézek. nincs túl nagy forgalom, de persze folyamatosan járnak az autók a rakparton meg a hídon, a villamos is jár még. hideg van. kibújok az összes ruhámból, akkor kezdek fázni, amikor leveszem a cipővel együtt a zoknit is, nem akarom, hogy vizes legyen. a vízhez lépek és beleereszkedem. finom meleg. a fiú már benne van, tudom, hogy nem nézett, amíg levetkőztem. a gondolataiba merülve áztatja magát a lefolyó vízben. még nem döntöttem el, hogy lefekszem-e vele és ha igen, itt vagy majd otthon. mennyire fontos nekem ma a higiénia, lássuk. erről nem mondott semmit a doki. bár valszeg nem feltételezte, hogy a csöves jakuzziban tervezek szerelmeskedni valakivel.

mikor csináltattad ezt a tetoválást? kérdezem tőle. ezt? lenéz a karján lévő vasmacskára. ezt még gimi alatt, akartam egyet lázadni. de nem bántam meg, kicsit nőtt azóta a bicepszem és így még jobban néz ki. hozzáérek a karjához. tudtad, hogy Sissy-nek is volt egy vasmacska tetoválása? mosolyog rám. tudta. innen jött az ötlet. mert Sissy valszeg bipol volt, és amikor megkaptam a diagnózist, akkor varrattam ezt. akkoriban még könnyebben kapcsolódtam női karakterekkel - könnyebben, mint a szexualitásommal. tudom, hogy anno fiúkkal kezdte a kísérletezést, mert félt attól, hogy valakit teherbe ejt. keresztény családokban felnőtt gyerekeknek ez fontos. ezt ismerem én is, bármit lehet, amíg nem lesz belőle abortusz. engem itt nem fog teherbe ejteni, ez biztos. még lehet, hogy odaérnénk a parkba az analog balatonra. mondja halkabban, mert közelebb ül és ad egy puszit az arcomra. jól esik, ahogy a vizes testeink egymáshoz érnek, ez valahol a gyengém. főleg a szép, tetovált, biszex, bipol, egyetemista srácokkal.

és most ugrik be, hogy két hónapja is analog balaton volt. meg egy kis action utána. akkor ezt a fiút még nem ismertem. 

ez a felismerés most érzelmileg túlterhel és tudom, hogy le fogok feküdni vele. azt még nem döntöttem el, hogy elmondom-e neki, hogy terhes vagyok. 

2025. április 13., vasárnap

(szigetek)

mindig volt egy indokolatlan vonzódásom a szigetek felé. az én megélésem az, hogy az indokolatlannak tűnő vonzódások sosem vonzódásom tárgya és köztem lévő rezgésekről szólnak, hanem arról, hogy mikben vagyok. (ettől a kifejezéstől igazából agygörcsöt kapok. szóval inkább) inkább mi van (éppen) bennem. (csak “éppen”, ha nem a szigetek ők. mert a szigetszerelmem konstans. valami itt mindig van.)


são miguelen találkoztam a vonzalom okával, ami bennem van. sziget. (egy sziget. a sziget. én sziget. ) ha van olyan, hogy lélek-természeti egység, az enyém são miguel.


létezem éppen ezen a szigeten, ami tanít és amivel közben oly könnyű azonosulnom. ahogyan változatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, random, sokoldalú, indulatos, csendes, őrjítően hangos, sártenger és mély szépség, káprázatos napsütés és szenvedélyes esőzés váltakozása. határozottan a helyén van a határtalan óceán közepén. egyszerre ad szabadságot és biztonságot. 

(lehet, hogy most csak minden nőt írtam le. de oké, akkor szigetek vagyunk. nagy szabadságigénnyel és biztonságvággyal. és szabadságengedéssel és biztonságteremtéssel. )


amúgy ezzel együtt, mint egy csöndbe fulladó hullám, érkezik a felismerés, hogy kik és miért vannak az életemben. mármint a kapcsolataim. hirtelen egyértelmű, ki jött, maradt, tart engem, nem tart tőlem, ki bír el, ki bízik és ki bízza rám magát.

amúgy ők azok, akik számítanak, akik lelkem szigetének (bloah mekkora giccs kép. folytatom) (nem tudom folytatni. inkább legyen csak a lelkem. tehát akik a lelkemnek…) nemcsak csiszolatlan gyémánt részeit, de legmélyebb karcolásait is ismerik és így, teljesen szerelmetesen szeretnek. és vica versa. (a szerelmet, igény szerint cserélhetjük szenvedélyesre. csere-bere fogadom. attól még nem az enyém, és én sem az övé. szabad biztonság, biztos szabadság. is-is. kapcsolódás. találkozási pont, annak minden törékenységével és feszültségével. )

amúgy ezeknél a kapcsolódásoknál -ha egy bécsit kérdezel- csak a bécsi csapvíz lehet jobb. szerintem meg az a férfi, aki nemcsak a saját, de a nő szabadságát is elbírja. (ja nem. ő már benne van a kapcsolataim részben.)(akkor stornó.) ( a bécsi csapvíznél van az írás vége. ) (aki pornót olvasott a stornó helyett, annak még folytatom.) (legközelebb.)

2025. április 10., csütörtök

római vakáció.

 Hallotta az esőcseppek kopogását a tetőn. Tudta, hogy ez lesz megint, már nem is csodálkozott. Április van. A konyhapult mellett állt, amíg várta, hogy felmelegedjen az előző napról maradt kaja. Nézte, ahogy olvad a sajt a rakott krumplin, 10 másodpercet mutat a mikró. 1 percre tette be. Az anyja hozta tegnap, mondván sosem eszik eleget. Ebből tudjuk, hogy ő bármelyikünk. Akkor is az, amikor eszébe jut a válása előtti utolsó együttléte a volt feleségével. Nem is tudta, hogy ő vagy a Lana indul-e be jobban attól, ha ráfog a nyakára, de ez az utolsó együttlét volt az első, amikor nem gondolt arra, milyen lenne most megfojtani. Szex után a Lana rögtön kiment a konyhába, ő pedig hallotta, ahogy beindul a vízforraló. Tudta, hogy mostantól ez lesz a legjobb barátja, ha nem lesz, aki főzzön rá, legtöbbször zacskós levest fog enni. Aztán mégsem a zacskós leves lett a standard menü, hanem a rizottó, vagy valami olyasmi, rizses kaják különböző verziói. Így az esőben szeretett filmezni, csak kinyitni a laptopot és vagy a youtube-ra vagy a Netflixre ráfüggeni. Most viszont, ahogy az ölébe vette a gépet, a skyscanner-t nyitotta meg. Hova, hova kéne menni, ahol nem esik az eső? Róma. 400 ezer csak oda. Miért nincs közvetlen járat? Valami fapadosat lenne jó kifogni. Rómához sok emlék köti, még a házassága előtt vitte el oda egy nőjét. Egy hétig csak dugás meg pizza. Hogy is hívták a nőt? Még Fiumicinon elbúcsúztak, a nő akarta, hogy ne találkozzanak többet, ő még párszor el tudta volna viselni maga előtt térdelve ezt a szőkét. De a nő persze vagy többet akart vagy semmit. Nem Róma. Most ugrik be, hogy egy haverja hívta, hogy menjen Barcelonába. Felfrissíthetné a spanyolját. 30 ezer, közvetlen járat. Vamos a la playa! Holnap délután fel is hívja a Gabit. Az olcsó repjegy feletti öröm lendületével feláll a kanapéról, hogy dobjon egy sárgát. Fürdőszoba és csorgás. Valahogy ez a hang most egyszerre megnyugtatja és felkavarja. Még le se rázza, amikor érzi, hogy a szemébe könnyek gyűlnek. A Lana hogy utálta, hogy állva hugyozik, minden héten kérte - eleinte még szépen, de hetente egy-egy decibellel feljebb emelve a hangját a házasságuk vége felé már üvöltött vele emiatt - hogy üljön már le arra a kibaszott ülőkére, mert olyan sárga a WC kívülről, hogy szégyell vendéget fogadni, meg amúgy is, tessék a szivacs, és akkor törölje ő, azt szívja a saját hetes pisijének a szagát. Most nemcsak az ülőkét, még a fedelet is lecsapja. A fedél hosszában végigreped. Arra gondol, hogy az a nő, a római vakációs, ráülhetne, és akkor nem kell térdelnie, csak előrehajolna, éppen annyira görnyedne a háta, hogy kidudorodjon a gerince. A Lana csak baszogatná, hogy rendeljen új fedelet és csavarozza rá, mert nem fog egy putriban élni. Az apja, csak lebaszna neki egyet. Bárcsak valaki baszogatná most. Akkor nem folynának itt a könnyei, mint egy gyereknek, mint neki is gyerekként a fürdőszobában hangtalanul. Senki nem szopja le, senki nem baszogatja, senki nem basz le neki egyet. A rakott krumpli a dohányzó asztalon hűl ki.

2025. március 24., hétfő

heti két hajmosás.

amikor rájössz, hogy az elmúlt évben nem túlélő üzemmódban voltál, hanem halott, és kijőve ebből az élet hirtelen olyan, mintha konstans egy fesztiválon lennél.

új zenék, táncházban táncolni tanulások, erdőben futások, új és random emberek, fallikus kaják (Käsekrainer, corndog), inspirációk, utazások másik faluba, koncertek, egy hátizsáknyi ruha egy hónapra, overpriced kamboucha, minden idegen nyelvek, kiállítások, előadások és aztán még néha egy 3 évest is fel kell öltöztetned, aki ugye alapbeállításilag ozorán van.

random beszélgetések meg be like:

- megyek egy ilyen retreatre.

- jóga vagy mi?

- ayahuasca.

de közben ez az élet mégis, és nem csak annyi történik meg, ami két hét alatt meg tud. a táncház az nemcsak így egyszer-kétszer elmentél rá a héten, hanem vasárnap mint rendesen és utána a Schwedenplatzon már mindig elfogy a standban a hot dog kifli, ezért kebab brotban kapod a Käsekrainert. fallikus kaja, ugye, de 2 óra tánc után különben éhen halnál itt most tényleg. nem beszélve arról, hogy miközben a lelked jóllakik, muszáj a testednek is. 

olyan fesztivál-ismerkedős kérdésnek tűnt eddig, hogy amúgy egy héten hányszor mosol hajat? pedig az urániától 50 méterre ez a kérdés pont adekvát. a csillagok olyan kicsik és mi olyan nagyok vagyunk és jelentékenyek. Budapest meg amúgy is olyan, mint egy fesztivál azzal, ahogy az Astorián a mozgólépcsőn hiba nélkül mindig szembejön valami alter banda tagja (vagy a Bánki mondjuk).

a csotki karkötőd, amelyet most elővennél utazásos babonából, kiderül, hogy nyáron a rendőrségnél elkeveredett.  ettől még van, aki imádkozik érted. az alvásmegvonásod fejlődési ugrással jár, de és közben kijössz a miért-korszakból, és már nem érdekel, hogy az élet és az érzések miért, csak éled és érzed. megengeded nekik, hogy történjenek és átfollyanak rajtad. meghagyva az ő szabadságukat is.

és tánc! a pupillád meg akkora, hogy nem fér be a buszba, sebaj, hazasétálsz, meg amúgy is születésed óta ilyen. mert ez az élet itt. csak fesztivál.


Az igazság, amely szabaddá tesz bennünket, majdnem mindig az az igazság, amit legszívesebben meg sem hallanánk. (Anthony De Mello)

2025. március 13., csütörtök

kiszámítható. (matematikusoknak mindenképp)

egy hetero romantikus regény szex jelenete, de a főhős férfi body-t hord.

egy birkanyáj, de a bundájuk kapucnis.

valamit keresel a lakásban, megtalálod, de nem az utolsó helyen van, ahol nézted, tehát tovább keresed.

Orbán Viktor, de Owen Wilson alakítja.

A White Lotus, de az Amélie Poulain karaktereivel.

a házastársad, de úgy mutatod be mint a férfi, akibe éppen szerelmes vagy.

egy fickó, aki előtted csúszik le az élményfürdőben a piros csúszdán, de Putyin az.

egy kisbaba, de mielőtt büfizik azt mondja, "fogd meg a söröm".

autocorrect, de a no problem-et nő problem-re javítja.

egy elektromos kisülés, de egy miniatűr villamosszék.

az AI átveszi az irányítást, de legalább a Shrek 15 már nem kerül a mozikba.

nárcisztikus, de égővel világít. (semmi gaslighting)

Brexit, de franciául adiEU.

8 napon túl gyógyuló szexsérülés, de csak a kanapé lehorzsolta a térdedről a bőrt. 

salope (kurva), de a kicsinyítőképzős verziója salopette (kantáros nadrág).

átment rajtad a magyar sífutó válogatott fele, de az csak 2 főből áll.

Cseh Laci az olimpián, de ahogy megy be a medencéhez, Cseh Tamást hallgat. ("rajtam maradt télikabát...")

felhív, hogy ezt mára beszéltétek-e meg, az első randit, de csak viccel, már itt van a sarkon. (what the actual fuck?!)

10ed magaddal a 0 fokos szabadban töltöd az éjszakát, de egy embernek nincs hálózsákja.

próbálod a gyerekedre ráadni a kabátot, de ő éppen ozorán van.

fine, de németül használod, fein.

dancing queen, young and sweet, de only seven teeth.

Türkenschanzpark, de épp ovulálsz (Türkenschwanzpark).

egy tipegővel játszóterezel, de a csúszdánál azt énekled neki, hogy "velem csúúúúússz le".

innentől csúszunk lefelé.

2025. március 11., kedd

end of an era.

a szabadság és felelősségtelenség szele úgy érkezik rád, mint egy kisebb orkán. képtelenség lenne ülnöd. beteszel egy fura 60as évekbeli francia dalt és elkezdesz táncolni. a spotify persze megy tovább és te sem állsz meg. amikor meglátod magad a tükörben, eszedbe jutnak azok a béna videók a 60-70-es évekből, amin az emberek tök bénán táncolnak - mert ezekre a számokra. de jobbára semmire sem gondolsz, csak letörölhetetlen vigyorral az arcodon riszálsz. kimelegszel. kipróbálod a vasárnap tanult lindy hop lépéseket ezekre a fura számokra. sikerül, nem sikerül. ugyanaz. vidámság. bugyi-melltartó és persze zokni. hadd csússzon. perceknek és óráknak tűnik az idő. minden irányba kibújsz a bőrödből. egyszerre táncolsz és énekelsz, és dobolsz néha, és ugrálsz, és akkor állsz meg, amikor effektíve elsavasodtak a lábaid.

de ekkor sem. sosem elég. még.

2025. március 10., hétfő

családom és egyébként is.

Egyébként a családom normális, és még csak nem is egyedi, de büszkén jelentem, hogy nálunk a hajnali műanyagüveg-recsegtetés (abban az időben, amikor még szelektív gyűjtés volt, nem gép etetés a Lidl előtt) nemcsak a még aludni vágyó kamaszok ajtaja előtt szokott megtörténni, de a vendégeké előtt is.


Egyébként a családom normális, de a konyhaablak párkányán tartunk egy cetli tömböt, erre szoktunk bevásárló listát írni. Vagy néha receptet, gyorsan. 

A: Kell venni vizet, írd fel, légyszi a bevásárló listára.

B: Már fel van írva.

A: Tényleg?!

B: Igen, itt van. 2 dl víz...

A: ???

B: ... 30 dkg liszt, csipet só...


Egyébként a családom normális, de pár éve beszereztünk egy elliptikus trénert. Ez a masina most az előszobában, a fürdőszoba ajtóval szemben áll. Az előttem lévő generáció tagjainak karantén szokása lett, hogy az edzőgép kijelzőjére helyezik a laptopot, így a kapaszkodók tartják meg, és edzés közben sorozatot néznek. Mindenfélét.

(Az alábbi szituációban B családom egy középkorú férfi tagja.)

A: (gyanakvóan a kiszűrődő főcím hallatán) Mit nézel?

B: (orrára csúsztatott szemüveg fölött kinéz) Szex és New Yorkot.


Egyébként a családom normális, de középkorú tagjai egyszer véletlen elmentek a fiatalabbakkal Elefánt koncertre. Voltak nézések - mindenki is nézett mindenkivel össze egy ponton - de jobban tetszett nekik, mint a Radics Gigi, akire is véletlen mentek előtte. Azóta meg, ha

(megszólal a Republic)

A: Azt hittem, ez repül az elefánt lesz.


Egyébként a családom normális, és ráadásul mindenki mérnök és a babavárás is úgy mehetett, hogy az se baj, ha nem egészséges, csak bölcsész ne legyen. Ez abból is látszik, hogy a vacsoránál a legfrissebb sötétlyuk kutatás szokott téma lenni, vagy abból, hogy 

A: Hogy vágjam a káposztát?

B: A körszimmetrikusan futó erekre mindig merőlegesen.

vagy:

Q (ő másik család tagja): Vettem egy SIM kártyát, és kitaláltam hozzá egy 4 jegyű PIN kódot, és amikor megnéztem a default PIN kódot, az ugyanaz volt, mint amit én kitaláltam. Erre mennyi esély van már?!

A és B (összenéz): 1 a 10000-hez.


Egyébként a családom normális, és a régebb óta fiatalok is használnak okostelefont. Utcára kilépve, fiatal és öreg, alig lát, olyan fekete a felhős ég, meg a szél is a dolgát teszi, fúj.

A: Siessünk, nehogy megázzunk.

B: (szemüveg fel, okostelefonra néz) Nem mond esőt.


Egyébként a családom normális, és van, aki még festeni is tud. (Van, aki így, van aki úgy.)

A: "B" szeretné a nyáron titokban lefesteni anyáék házát. Szerinted mennyire jó ötlet?

C: Én nem tudom megítélni. De úgy képzelem el a folyamatot, mint ahogy a mókus szokott futkosni a fa körül, hogy mindig ott legyen, ahol éppen nem látják, hogy "B" is így mindig odébb futna, ha anya vagy apa arra jár.


Egyébként a családom normális, de a nem fogalma az nem (khm) mindenkinek tiszta.

A: Randizni mész?

B: Nem.

A: Ritával?

B: Nem.

A: Mikor?

B: (már nincsenek szavak)


Egyébként a családom normális, de talán nem kifejezetten türelmes. De talán cserébe találékony. Vagy valami ilyesmi. "A" vett egy hosszabbítót, ami biztonsági záras, mondta, hogy brutál nehéz beledugni a kábeleket.

B: Ja, azt ismerem. Úgy kell, hogy mozgatod, miközben dugod bele.

A: Én kifúrtam.


Egyébként a családom normális, és ugye keresztények nem pletykálkodnak, csak imaszándékot cserélnek.

Q: Ez a kollégám egyedülálló, elhagyta a feleségét.

B: Bé bé bé!