(ekezet nelkul)

 nem egettem fel a hidaimat. a hidaim alatt azokat az origami viragokat ertem, amiket ezektol az orokre fontos ferfiaktol kaptam. ott lett volna helyuk a hamvaknak, Budapesten, a lanchid alatt, ahova az eso elol huzodtunk be. melyik szintje lenne az elkerulesnek, hogy el tudjam kerulni a tenyt, hogy valaki feltetel nelkul szeretett, de ettol en beszartam es nem hagytam neki? szeretnem megugrani ezt a szintet. atugrani ezt a fajdalmat. neha. maskor csak futnek elegetni a viragot. mmint viragokat. egyiket a masik utan. vagy elotte. akkor biztosan visszamennek neha a lanchid ala. es emlekeztetnem magam, milyen volt az igazi szarjaimnak szeretve lenni. de nem egettem fel a hidaimat, ugyhogy maradnak a veletlen uzenetek es az emlekezteto emailek. a szerelmes leveleket sosem egetnem el. az olyan lenne, mintha a lelkem egy darabjat gyujtanam meg. hat hulye lennek en?! a lelkem marad, viszem magammal, megvarom, mig utoler. mig utolernek az ocean melye szinu reszei es a foldtunder reszei is. 

sebesvonat.

 Kint zuhogott az eső éppen, ők egy kávézóban ültek. Ideális idő egy második randevúhoz.

A lány gyönyörködött abban, mennyire abszurd ez a délután, mennyire megmagyarázhatatlan véletlen hozta őket most megint össze. Azért tetszett ez neki, mert szerinte a véletlen is mindig megmagyarázható, például, amikor elment egy szigetre és ott egyetlen emberrel találkozott, akiről később kiderült, hogy iskolás korában elveszítette a testvérét, és ehhez ő tökéletesen tudott kapcsolódni, mert neki pedig a legjobb barátjának a testvére halt meg, amikor iskolások voltak. Megmagyarázható véletlen.

A fiú arra gondolt, hogy milyen szép ez a lány, aki itt ül előtte és abban hisz, hogy a világon minden leírható, megmagyarázható, bebizonyítható, nincs szükség se hitre, se véletlenekre. (spoiler: a lány úgy halt meg később, hogy nem tudott mindent leírni, megmagyarázni, bebizonyítani, mégis hitt abban, hogy minden leírható, megmagyarázható, bebizonyítható. És abban is hitt, hogy nincs szükség hitre, mivel minden leírható, megmagyarázható, bebizonyítható.) Ennek a lánynak nagyon szépek az érzései, és valahogy az érzései által ő maga is.

A lányt elöntötte a gondolat, hogy ez a fiú túl sok mindenben hasonlít az apámra. De leginkább lehet, hogy csak abban, ahogyan szeret hinni dolgokban. Tudta, hogy nem megúszható, hogy a szülei egyes tulajdonságai a fiúban is meglegyenek, és már el is kezdte sajnálni magát, hogy az apjának pont ez a tulajdonsága egész életében elkíséri majd, mert erre a fiúra olyan határozottan mondott igent a teste, hogy (spoiler) sosem tudta már nem szeretni őt, nem kíváncsinak lenni rá, nem kedvesnek lenni vele, nem elvárásoktól mentesen csak megfigyelni a létezését, hol távolról, hogy közelebbről tanúzni az életútját.

A fiút is a saját apjára emlékeztette a lány, nem tudta még megfogalmazni, hogy miért, de biztos volt benne, hogy egy része ennek a lánynak mindig elérhetetlen és piedesztálra emelt lesz a számára. Azt még nem tudta (spoiler), hogy csak az érzékenységének elutasításában olyan, mint az apja, nem az elérhetetlenségben. Mert a lány úgy döntött mindig újra és újra, hogy az ezzel való küzdelmét nem rejti pajzs mögé. Pajzsmirigy mögé.

Nézte a fiúnak a szemét, a barna őzike szemeket, és azt, ahogyan a szemöldöke fölött ráncolódik a bőr. És milyen volt a lovad a sivatagos játékban? kérdezte. Szabad - válaszolta a fiú. A lány nem hitt a játékban, de tudta, hogy a fiú igen, és hirtelen szépnek látta a fiút azért, mert hisz a szabadságban.

A fiú hirtelen úgy érezte, valaki szépnek látja őt, megijedt az elérhetetlenségtől, elállt az eső, induljunk - mondta, majd leakasztotta a pórázt, amely eddig a székre volt akasztva, gyere, Mo, szólt oda a sárkányának és felállt.

draft.

van valami szép a szakítás utáni jóllétben. amikor még friss benned a szeretés, az érdeklődő figyelés, a bénázásra való bátorság, az ego-elengedés, és ezeket hirtelen - jobb híján - magad felé fordítod. gyorsan lesz az ember ilyenkor szépséges mint egy frissen sült croissant és magabiztos mint egy tömb francia vaj.

nem tudtam, hogy létezik ekkora fájdalom. amikor elment, és utána két napig hányingerrel görnyedve sírtam az ágyon, akkor éreztem így először. néha leerőltettem egy-egy korty vizet a torkomon valamiféle életösztön miatt. van az a mondás, hogy ordít a csönd, hát a szívszakadást követő csönd nem ordított. én viszont igen.

pontosan emlékszem a férfira, és egyáltalán nem - arra mégsem, hogy mikor születette ez az írás. réges-régen, valamikor az ősidőkben. nagyon régen. de az érzés örök. ő pedig örökre fontos volt. 

valahol a kettő között.

10 fok van a házban. Odakint is, és 10 percenként leszakad az ég, 35 km/h-s széllel, néha jégeső, páratartalom mittomén, ha elázom, bemegyek, lezuhanyzom meleg vízzel és egy perccel később újra vacogok a nyirkos hidegben. A nyirkos hidegben, ami bent van a házban. Is. 10 fok. A páratartalom mittomén, minden nyirkos, az ágy vizesnek érződik, nem embernek valónak. Befekszünk mégis minden este, mert ez van, pár perc után valahogy a testmeleg elviselhetővé teszi a takaró alatti állapotokat. Reggelre folyik a víz az ablak üvegén belül. 10 fok a házban, hadd írjam ezt le még egyszer.

Ponta Delgadaból jövünk vissza, zötyögünk a busszal. Valamiért most a buszon is hideg van. A valami, amiért hideg van, az a klíma, ami megy. Megfagyunk, pedig végre előző nap, nem otthon, melegben aludtunk. Az egyetlen szempont volt az airbnb-s szobaválasztásnál, hogy legyen fűtés. A buszon visszahűlünk, és azon gondolkozunk, hogy tegyük a házat kicsit barátságosabbá.

Gyertya! Vegyünk gyertyákat! Vegyünk teamécseseket és akkor minden vízszintes felületre tehetünk belőle! Tea és mécsesek a nappaliban. A 10 fokos, nyirkos nappaliban. Let's do that. Begurul a busz, ő már fáradt, menne csak haza, maradj akkor a megállóban, amíg megérkezik az autó, én beszaladok a szupermarketbe, mondom, és szaladok. Váratlanul gyorsan megtalálom a gyertyákat, veszek egy csomag mécsest. Gyufa nincs mellette a polcon. Megkérdezem az eladót, van-e gyufa a boltban. (Biztos vagyok benne, hogy van, ez egy szupermarket) azt mondja, nincs. (Szerintem csak nagyon közel vagyunk a záráshoz, és nincs kedve megmutatni/elmagyarázni, hogy hol van.) Fizetek, szaladok. 

Felérünk a házba, körülnézünk gyufa után. Nincs. Ez az önkéntesek háza, és a host egy másikban lakik, írunk neki whatsappon, hogy tudna-e kölcsönadni gyufát vagy öngyújtót. Nincs. Azt mondja, hogy nincs neki. (Bevallom, nem hiszem el ezt teljesen. Inkább valszeg csak nem akarja, hogy felgyújtsuk a házat. Nem tudja, hogy így közelebb kerülünk ahhoz, hogy megtegyük. Tényleg, még viccelődünk is ezen, hogy ezt kéne tenni, és akkor legalább egy kicsit felmelegedhetnénk.)

Hogyan gyújtsuk meg az összes, reményt adó teamécsesünket gyufa és lighter nélkül? Körülnézünk. Toaster! Van egy toaster a konyhában, egy egészen öreg darab. Ez azt jelenti, hogy a cekaszok nincsenek semmilyen biztonsági módon takarásban. Bedugom a toastert, (jobb kézzel zárt ujjakkal lapos tenyérrel lefelé billenő mozdulat) lenyomom. Kiegyenesítem egy mécses kanócát. Próbálok a legfelső cekaszhoz elérni a kanóccal. Túl rövid. 

Hogyan gyújtsuk meg az összes, reményt adó teamécsesünket gyufa és lighter nélkül, ha a kanóc túl rövid, de van egy toasterünk? Megpróbálhatnánk tésztával, mondja. Micsoda ötlet! Igen! mondom én. Ha lenne spaghettink.... Anna, az orrod előtt van egy csomag spaghetti. Ebben igaza van, csak még az életben soha nem láttam meg semmit, ami pont az orrom előtt volt, apai örökség. Uhhh, tényleg! mondom. Leveszem a csomag tésztát, kiveszek belőle egy szál spaghettit. (Jobb kézzel zárt ujjakkal lapos tenyérrel lefelé billenő mozdulat) újraindítom a toastert. Bedugom a kezemben lévő spaghettit a legközelebbi cekaszhoz. 3 másodperc. Meggyullad. Ő már nevet, én még meggyújtom az első mécsest, nehogy elveszítsük az értékes tüzet. 5 perc hasfájós földig görnyedős nevetés következik.

Mi ez az élet?! Mi az, hogy ebben a fos házban vagyunk, ahol tényleg 10 fok van, és vizes ágyakban alszunk, fél napokat a térdig érő sárban, esőben digging, aztán csak egyik diszkomfortból a másikba esünk, amúgy egész nap éhesek vagyunk, igyekszik a testünk nem éhen halni, de és akkor veszünk teamécsest, hogy ne legyen totál depi az egész élmény, és akkor a szupermarketben, a SZUPERMARKETBEN nem lehet kapni gyufát, a hosttól sem kapunk gyufát, és akkor a toasterből, a TOASTERBŐL, spaghettivel, SPAGHETTIVEL bazeg, tüzet csinálunk????!!! Mi. Ez. Az. Élet.? Mii. Történik.?????!!!

Mondtuk, hogy sosem akarjuk elfelejteni ezt az estét, de hogy lehetne elfelejteni ezt az estét?

Úgy szoktam leírni a São Miguelen töltött hónapomat, mint tökéletes. Tessék, mind. Most lehet fogalmatok arról, hogyan definiálom a tökéletességet. Most még nem tudom, hogy ezt az írást "a tökéletesség definíciójá"-nak vagy "Prométheusz"-nak hívjam Valahol a kettő között, az óceán közepén.

(cím* nélkül.) *apa

először a kabátot veszem le, és leteszem erre a padimitációra. körülnézek. nincs túl nagy forgalom, de persze folyamatosan járnak az autók a rakparton meg a hídon, a villamos is jár még. hideg van. kibújok az összes ruhámból, akkor kezdek fázni, amikor leveszem a cipővel együtt a zoknit is, nem akarom, hogy vizes legyen. a vízhez lépek és beleereszkedem. finom meleg. a fiú már benne van, tudom, hogy nem nézett, amíg levetkőztem. a gondolataiba merülve áztatja magát a lefolyó vízben. még nem döntöttem el, hogy lefekszem-e vele és ha igen, itt vagy majd otthon. mennyire fontos nekem ma a higiénia, lássuk. erről nem mondott semmit a doki. bár valszeg nem feltételezte, hogy a csöves jakuzziban tervezek szerelmeskedni valakivel.

mikor csináltattad ezt a tetoválást? kérdezem tőle. ezt? lenéz a karján lévő vasmacskára. ezt még gimi alatt, akartam egyet lázadni. de nem bántam meg, kicsit nőtt azóta a bicepszem és így még jobban néz ki. hozzáérek a karjához. tudtad, hogy Sissy-nek is volt egy vasmacska tetoválása? mosolyog rám. tudta. innen jött az ötlet. mert Sissy valszeg bipol volt, és amikor megkaptam a diagnózist, akkor varrattam ezt. akkoriban még könnyebben kapcsolódtam női karakterekkel - könnyebben, mint a szexualitásommal. tudom, hogy anno fiúkkal kezdte a kísérletezést, mert félt attól, hogy valakit teherbe ejt. keresztény családokban felnőtt gyerekeknek ez fontos. ezt ismerem én is, bármit lehet, amíg nem lesz belőle abortusz. engem itt nem fog teherbe ejteni, ez biztos. még lehet, hogy odaérnénk a parkba az analog balatonra. mondja halkabban, mert közelebb ül és ad egy puszit az arcomra. jól esik, ahogy a vizes testeink egymáshoz érnek, ez valahol a gyengém. főleg a szép, tetovált, biszex, bipol, egyetemista srácokkal.

és most ugrik be, hogy két hónapja is analog balaton volt. meg egy kis action utána. akkor ezt a fiút még nem ismertem. 

ez a felismerés most érzelmileg túlterhel és tudom, hogy le fogok feküdni vele. azt még nem döntöttem el, hogy elmondom-e neki, hogy terhes vagyok. 

(szigetek)

mindig volt egy indokolatlan vonzódásom a szigetek felé. az én megélésem az, hogy az indokolatlannak tűnő vonzódások sosem vonzódásom tárgya és köztem lévő rezgésekről szólnak, hanem arról, hogy mikben vagyok. (ettől a kifejezéstől igazából agygörcsöt kapok. szóval inkább) inkább mi van (éppen) bennem. (csak “éppen”, ha nem a szigetek ők. mert a szigetszerelmem konstans. valami itt mindig van.)

são miguelen találkoztam a vonzalom okával, ami bennem van. sziget. (egy sziget. a sziget. én sziget. ) ha van olyan, hogy lélek-természeti egység, az enyém são miguel.

létezem éppen ezen a szigeten, ami tanít és amivel közben oly könnyű azonosulnom. ahogyan változatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, random, sokoldalú, indulatos, csendes, őrjítően hangos, sártenger és mély szépség, káprázatos napsütés és szenvedélyes esőzés váltakozása. határozottan a helyén van a határtalan óceán közepén. egyszerre ad szabadságot és biztonságot. 

(lehet, hogy most csak minden nőt írtam le. de oké, akkor szigetek vagyunk. nagy szabadságigénnyel és biztonságvággyal. és szabadságengedéssel és biztonságteremtéssel. )

amúgy ezzel együtt, mint egy csöndbe fulladó hullám, érkezik a felismerés, hogy kik és miért vannak az életemben. mármint a kapcsolataim. hirtelen egyértelmű, ki jött, maradt, tart engem, nem tart tőlem, ki bír el, ki bízik és ki bízza rám magát.

amúgy ők azok, akik számítanak, akik lelkem szigetének (bloah mekkora giccs kép. folytatom) (nem tudom folytatni. inkább legyen csak a lelkem. tehát akik a lelkemnek…) nemcsak csiszolatlan gyémánt részeit, de legmélyebb karcolásait is ismerik és így, teljesen szerelmetesen szeretnek. és vica versa. (a szerelmet, igény szerint cserélhetjük szenvedélyesre. csere-bere fogadom. attól még nem az enyém, és én sem az övé. szabad biztonság, biztos szabadság. is-is. kapcsolódás. találkozási pont, annak minden törékenységével és feszültségével. )

amúgy ezeknél a kapcsolódásoknál -ha egy bécsit kérdezel- csak a bécsi csapvíz lehet jobb. szerintem meg az a férfi, aki nemcsak a saját, de a nő szabadságát is elbírja. (ja nem. ő már benne van a kapcsolataim részben.)(akkor stornó.) ( a bécsi csapvíznél van az írás vége. ) (aki pornót olvasott a stornó helyett, annak még folytatom.) (legközelebb.)

római vakáció.

 Hallotta az esőcseppek kopogását a tetőn. Tudta, hogy ez lesz megint, már nem is csodálkozott. Április van. A konyhapult mellett állt, amíg várta, hogy felmelegedjen az előző napról maradt kaja. Nézte, ahogy olvad a sajt a rakott krumplin, 10 másodpercet mutat a mikró. 1 percre tette be. Az anyja hozta tegnap, mondván sosem eszik eleget. Ebből tudjuk, hogy ő bármelyikünk. Akkor is az, amikor eszébe jut a válása előtti utolsó együttléte a volt feleségével. Nem is tudta, hogy ő vagy a Lana indul-e be jobban attól, ha ráfog a nyakára, de ez az utolsó együttlét volt az első, amikor nem gondolt arra, milyen lenne most megfojtani. Szex után a Lana rögtön kiment a konyhába, ő pedig hallotta, ahogy beindul a vízforraló. Tudta, hogy mostantól ez lesz a legjobb barátja, ha nem lesz, aki főzzön rá, legtöbbször zacskós levest fog enni. Aztán mégsem a zacskós leves lett a standard menü, hanem a rizottó, vagy valami olyasmi, rizses kaják különböző verziói. Így az esőben szeretett filmezni, csak kinyitni a laptopot és vagy a youtube-ra vagy a Netflixre ráfüggeni. Most viszont, ahogy az ölébe vette a gépet, a skyscanner-t nyitotta meg. Hova, hova kéne menni, ahol nem esik az eső? Róma. 400 ezer csak oda. Miért nincs közvetlen járat? Valami fapadosat lenne jó kifogni. Rómához sok emlék köti, még a házassága előtt vitte el oda egy nőjét. Egy hétig csak dugás meg pizza. Hogy is hívták a nőt? Még Fiumicinon elbúcsúztak, a nő akarta, hogy ne találkozzanak többet, ő még párszor el tudta volna viselni maga előtt térdelve ezt a szőkét. De a nő persze vagy többet akart vagy semmit. Nem Róma. Most ugrik be, hogy egy haverja hívta, hogy menjen Barcelonába. Felfrissíthetné a spanyolját. 30 ezer, közvetlen járat. Vamos a la playa! Holnap délután fel is hívja a Gabit. Az olcsó repjegy feletti öröm lendületével feláll a kanapéról, hogy dobjon egy sárgát. Fürdőszoba és csorgás. Valahogy ez a hang most egyszerre megnyugtatja és felkavarja. Még le se rázza, amikor érzi, hogy a szemébe könnyek gyűlnek. A Lana hogy utálta, hogy állva hugyozik, minden héten kérte - eleinte még szépen, de hetente egy-egy decibellel feljebb emelve a hangját a házasságuk vége felé már üvöltött vele emiatt - hogy üljön már le arra a kibaszott ülőkére, mert olyan sárga a WC kívülről, hogy szégyell vendéget fogadni, meg amúgy is, tessék a szivacs, és akkor törölje ő, azt szívja a saját hetes pisijének a szagát. Most nemcsak az ülőkét, még a fedelet is lecsapja. A fedél hosszában végigreped. Arra gondol, hogy az a nő, a római vakációs, ráülhetne, és akkor nem kell térdelnie, csak előrehajolna, éppen annyira görnyedne a háta, hogy kidudorodjon a gerince. A Lana csak baszogatná, hogy rendeljen új fedelet és csavarozza rá, mert nem fog egy putriban élni. Az apja, csak lebaszna neki egyet. Bárcsak valaki baszogatná most. Akkor nem folynának itt a könnyei, mint egy gyereknek, mint neki is gyerekként a fürdőszobában hangtalanul. Senki nem szopja le, senki nem baszogatja, senki nem basz le neki egyet. A rakott krumpli a dohányzó asztalon hűl ki.