heti két hajmosás.

amikor rájössz, hogy az elmúlt évben nem túlélő üzemmódban voltál, hanem halott, és kijőve ebből az élet hirtelen olyan, mintha konstans egy fesztiválon lennél.

új zenék, táncházban táncolni tanulások, erdőben futások, új és random emberek, fallikus kaják (Käsekrainer, corndog), inspirációk, utazások másik faluba, koncertek, egy hátizsáknyi ruha egy hónapra, overpriced kamboucha, minden idegen nyelvek, kiállítások, előadások és aztán még néha egy 3 évest is fel kell öltöztetned, aki ugye alapbeállításilag ozorán van.

random beszélgetések meg be like:

- megyek egy ilyen retreatre.

- jóga vagy mi?

- ayahuasca.

de közben ez az élet mégis, és nem csak annyi történik meg, ami két hét alatt meg tud. a táncház az nemcsak így egyszer-kétszer elmentél rá a héten, hanem vasárnap mint rendesen és utána a Schwedenplatzon már mindig elfogy a standban a hot dog kifli, ezért kebab brotban kapod a Käsekrainert. fallikus kaja, ugye, de 2 óra tánc után különben éhen halnál itt most tényleg. nem beszélve arról, hogy miközben a lelked jóllakik, muszáj a testednek is. 

olyan fesztivál-ismerkedős kérdésnek tűnt eddig, hogy amúgy egy héten hányszor mosol hajat? pedig az urániától 50 méterre ez a kérdés pont adekvát. a csillagok olyan kicsik és mi olyan nagyok vagyunk és jelentékenyek. Budapest meg amúgy is olyan, mint egy fesztivál azzal, ahogy az Astorián a mozgólépcsőn hiba nélkül mindig szembejön valami alter banda tagja (vagy a Bánki mondjuk).

a csotki karkötőd, amelyet most elővennél utazásos babonából, kiderül, hogy nyáron a rendőrségnél elkeveredett.  ettől még van, aki imádkozik érted. az alvásmegvonásod fejlődési ugrással jár, de és közben kijössz a miért-korszakból, és már nem érdekel, hogy az élet és az érzések miért, csak éled és érzed. megengeded nekik, hogy történjenek és átfollyanak rajtad. meghagyva az ő szabadságukat is.

és tánc! a pupillád meg akkora, hogy nem fér be a buszba, sebaj, hazasétálsz, meg amúgy is születésed óta ilyen. mert ez az élet itt. csak fesztivál.

Az igazság, amely szabaddá tesz bennünket, majdnem mindig az az igazság, amit legszívesebben meg sem hallanánk. (Anthony De Mello)

kiszámítható. (matematikusoknak mindenképp)

egy hetero romantikus regény szex jelenete, de a főhős férfi body-t hord.

egy birkanyáj, de a bundájuk kapucnis.

valamit keresel a lakásban, megtalálod, de nem az utolsó helyen van, ahol nézted, tehát tovább keresed.

Orbán Viktor, de Owen Wilson alakítja.

A White Lotus, de az Amélie Poulain karaktereivel.

a házastársad, de úgy mutatod be mint a férfi, akibe éppen szerelmes vagy.

egy fickó, aki előtted csúszik le az élményfürdőben a piros csúszdán, de Putyin az.

egy kisbaba, de mielőtt büfizik azt mondja, "fogd meg a söröm".

autocorrect, de a no problem-et nő problem-re javítja.

egy elektromos kisülés, de egy miniatűr villamosszék.

az AI átveszi az irányítást, de legalább a Shrek 15 már nem kerül a mozikba.

nárcisztikus, de égővel világít. (semmi gaslighting)

Brexit, de franciául adiEU.

8 napon túl gyógyuló szexsérülés, de csak a kanapé lehorzsolta a térdedről a bőrt. 

salope (kurva), de a kicsinyítőképzős verziója salopette (kantáros nadrág).

átment rajtad a magyar sífutó válogatott fele, de az csak 2 főből áll.

Cseh Laci az olimpián, de ahogy megy be a medencéhez, Cseh Tamást hallgat. ("rajtam maradt télikabát...")

felhív, hogy ezt mára beszéltétek-e meg, az első randit, de csak viccel, már itt van a sarkon. (what the actual fuck?!)

10ed magaddal a 0 fokos szabadban töltöd az éjszakát, de egy embernek nincs hálózsákja.

próbálod a gyerekedre ráadni a kabátot, de ő éppen ozorán van.

fine, de németül használod, fein.

dancing queen, young and sweet, de only seven teeth.

Türkenschanzpark, de épp ovulálsz (Türkenschwanzpark).

egy tipegővel játszóterezel, de a csúszdánál azt énekled neki, hogy "velem csúúúúússz le".

innentől csúszunk lefelé.

end of an era.

a szabadság és felelősségtelenség szele úgy érkezik rád, mint egy kisebb orkán. képtelenség lenne ülnöd. beteszel egy fura 60as évekbeli francia dalt és elkezdesz táncolni. a spotify persze megy tovább és te sem állsz meg. amikor meglátod magad a tükörben, eszedbe jutnak azok a béna videók a 60-70-es évekből, amin az emberek tök bénán táncolnak - mert ezekre a számokra. de jobbára semmire sem gondolsz, csak letörölhetetlen vigyorral az arcodon riszálsz. kimelegszel. kipróbálod a vasárnap tanult lindy hop lépéseket ezekre a fura számokra. sikerül, nem sikerül. ugyanaz. vidámság. bugyi-melltartó és persze zokni. hadd csússzon. perceknek és óráknak tűnik az idő. minden irányba kibújsz a bőrödből. egyszerre táncolsz és énekelsz, és dobolsz néha, és ugrálsz, és akkor állsz meg, amikor effektíve elsavasodtak a lábaid.

de ekkor sem. sosem elég. még.

családom és egyébként is.

Egyébként a családom normális, és még csak nem is egyedi, de büszkén jelentem, hogy nálunk a hajnali műanyagüveg-recsegtetés (abban az időben, amikor még szelektív gyűjtés volt, nem gép etetés a Lidl előtt) nemcsak a még aludni vágyó kamaszok ajtaja előtt szokott megtörténni, de a vendégeké előtt is.

Egyébként a családom normális, de a konyhaablak párkányán tartunk egy cetli tömböt, erre szoktunk bevásárló listát írni. Vagy néha receptet, gyorsan. 

A: Kell venni vizet, írd fel, légyszi a bevásárló listára.

B: Már fel van írva.

A: Tényleg?!

B: Igen, itt van. 2 dl víz...

A: ???

B: ... 30 dkg liszt, csipet só...

Egyébként a családom normális, de pár éve beszereztünk egy elliptikus trénert. Ez a masina most az előszobában, a fürdőszoba ajtóval szemben áll. Az előttem lévő generáció tagjainak karantén szokása lett, hogy az edzőgép kijelzőjére helyezik a laptopot, így a kapaszkodók tartják meg, és edzés közben sorozatot néznek. Mindenfélét.

(Az alábbi szituációban B családom egy középkorú férfi tagja.)

A: (gyanakvóan a kiszűrődő főcím hallatán) Mit nézel?

B: (orrára csúsztatott szemüveg fölött kinéz) Szex és New Yorkot.

Egyébként a családom normális, de középkorú tagjai egyszer véletlen elmentek a fiatalabbakkal Elefánt koncertre. Voltak nézések - mindenki is nézett mindenkivel össze egy ponton - de jobban tetszett nekik, mint a Radics Gigi, akire is véletlen mentek előtte. Azóta meg, ha

(megszólal a Republic)

A: Azt hittem, ez repül az elefánt lesz.

Egyébként a családom normális, és ráadásul mindenki mérnök és a babavárás is úgy mehetett, hogy az se baj, ha nem egészséges, csak bölcsész ne legyen. Ez abból is látszik, hogy a vacsoránál a legfrissebb sötétlyuk kutatás szokott téma lenni, vagy abból, hogy 

A: Hogy vágjam a káposztát?

B: A körszimmetrikusan futó erekre mindig merőlegesen.

vagy:

Q (ő másik család tagja): Vettem egy SIM kártyát, és kitaláltam hozzá egy 4 jegyű PIN kódot, és amikor megnéztem a default PIN kódot, az ugyanaz volt, mint amit én kitaláltam. Erre mennyi esély van már?!

A és B (összenéz): 1 a 10000-hez.

Egyébként a családom normális, és a régebb óta fiatalok is használnak okostelefont. Utcára kilépve, fiatal és öreg, alig lát, olyan fekete a felhős ég, meg a szél is a dolgát teszi, fúj.

A: Siessünk, nehogy megázzunk.

B: (szemüveg fel, okostelefonra néz) Nem mond esőt.

Egyébként a családom normális, és van, aki még festeni is tud. (Van, aki így, van aki úgy.)

A: "B" szeretné a nyáron titokban lefesteni anyáék házát. Szerinted mennyire jó ötlet?

C: Én nem tudom megítélni. De úgy képzelem el a folyamatot, mint ahogy a mókus szokott futkosni a fa körül, hogy mindig ott legyen, ahol éppen nem látják, hogy "B" is így mindig odébb futna, ha anya vagy apa arra jár.

Egyébként a családom normális, de a nem fogalma az nem (khm) mindenkinek tiszta.

A: Randizni mész?

B: Nem.

A: Ritával?

B: Nem.

A: Mikor?

B: (már nincsenek szavak)

Egyébként a családom normális, de talán nem kifejezetten türelmes. De talán cserébe találékony. Vagy valami ilyesmi. "A" vett egy hosszabbítót, ami biztonsági záras, mondta, hogy brutál nehéz beledugni a kábeleket.

B: Ja, azt ismerem. Úgy kell, hogy mozgatod, miközben dugod bele.

A: Én kifúrtam.

Egyébként a családom normális, és ugye keresztények nem pletykálkodnak, csak imaszándékot cserélnek.

Q: Ez a kollégám egyedülálló, elhagyta a feleségét.

B: Bé bé bé!

baaa, micsoda talált draft :D

csak egy embertől nem félek.

hogy írod le azt, aki a legpontjóbb? 

coeur de loup. épp csak annyi időm van, hogy visszatérjek a tetthelyszínre. ez a folyó, amelynek a partján ezt a túl szívmelengető dolgot cselekedtem. és az áldozat? ő is visszatér. 

rebrand.

tutira a poszt nem egyszerre tevődik közzé (:D) az új háttérrel. szóval a régi háttér... szerettem azt a lányt, de fú, milyen dolgokat írt! agygörcsöt kaptam egy konkrét mondaton: "többet gondolok rá, mint a tényre, hogy nem szeret." (cringe-elek most. hard.) soha. soha nem gondoltam ezt. soha nem éreztem ezt. nem hogy az emésztésemből, még az agyamból sem származott ez a mondat. valahol láttam valamilyen nyelven és szabadfordításban beírtam a jegyzeteim közé, gondolván, egyszer még fel kell használnom, be kell tennem egy bejegyzésbe. cringe-giccs.

valaki egyszer azt mondta, milyen szürreális, hogy ez a blog nyilvános. mert hogy pl a Pajzsmirigynaplóban "pucérra vetkőzöm". és ezzel nem fogok vitatkozni, de az összes többi bejegyzés.. nem pucér. totál álarc. (nem az összes. - a szerk.) és ugyan lenne egy erős indíttatásom egy szelekcióra, vagy legalább szerkesztői revízióra.. nem fogom ezt megtenni. és ha lenne ilyen opció ezen a felületen, a régi bejegyzéseknél maradna a régi háttér. 

nincs. ez egy totál igénytelen felület, és ezen nem fogok változtatni. a dolgok maradnak. azok is, amelyek nem változnak (az írások) és azok is, amelyek igen (én). mert az viszont az emésztésemhez szól, hogy 

"vannak dolgok, amik nem változnak. bárcsak én ne ilyen dolog lennék."

közben kinyitottam egy joghurtot, de csak félig húztam hátra a fóliát, mert gondoltam, nem fogom az egészet megenni. egy túl kicsi kanállal kanalaztam - közben realizáltam, hogy a Haferjoghurtnak nagyon fura az állaga - addig, amíg már alig értem el a joghurtot. ekkor persze már csak kb 1 kiskanálnyi volt az alján. szóval leszedtem - végre - teljesen a fóliát, és az utolsó kanál joghurtot normálisan tudtam kinyerni. ilyen ez az élet. (az enyém legalábbis.) nem annyira elvont.

szarul.

nem tudok jó sztorikat kitalálni. mindig úgy írok, hogy fogok egy érzést, és megpróbálok minél elvonatkoztatottabb mondatokat köré írni. de most eszembe jutott egy sztori, amit nem én találtam ki, hanem az élet. úgyhogy leírom szarul.

jó pár évvel ezelőtt részt vettem egy igazándiból csodálatos Csíkszerdás projektben a Misztrál zenekarral. ez a zenekar 20 éves évfordulójára volt, dupla koncert meg minden yeah. annyira imádta mindenki, amit csináltunk, a zenekar is, hogy meghívtak minket a fesztiváljukra, hogy pár dalt ott a télen tanultakból megint előadjunk. a fesztivál valahogy július második felében szokott lenni Nagymaroson. én pont az előző héten Szentjánosbogár ifi táborban vezettem, már nem tudom, hol, a tábor szombatig tart, a fesztivál meg gondolom pénteken kezdődött, de a közös koncert szombaton volt, úgyhogy az ifikkel együtt elhagytam én is a helyszínt, és mentem Nagymarosra. este koncert, ami szuper volt, mert szuper projekt volt ez tényleg. mármint ilyen nagyon szívmelengető. (arra emlékszem, hogy a szüleim is eljöttek, mert anno a Mom-os koncertekre nem tudtak, de ekkor a nagymamám már elég rosszul volt, és így a szüleimnek a koncert közepén haza kellett menniük hozzá.) másnap Visegrádon vásár volt, és gondoltam elnézek oda, mert ott is játszottak a srácok (már a Misztrál). az alvás valami tornateremben volt, asszem, erre nem emlékszem pontosan. mindesetre, másnap, tehát akkor vasárnap fedzsaltam a kompra az egy heti cuccal a hátamon. ezen a kompon sikerült egy idősebb házaspárral összespanolni, akik nem a vásárra mentek, DE mondták, hogy ismernek valakit, aki árul ott, valami Papírsárkány vagy valami ilyesmi teljesen indokolatlan beceneve volt a csávónak (csávó kb középkorú) mondták, hogy keressem meg, hivatkozzak rájuk és akkor ott letehetem az ő sátrában a cuccomat, nem kell azzal vásároznom. oké, kösz, fun. a vásárra a bemenetel úgy nézett ki, hogy a kapu két szélén álltak jegyellenőrök, de iszonyat sokan voltak, az volt a rendszer, hogy mindenki tartsa magasra a karját, amin ugye rajta van a karszalag és így ellenőrzik. őőőő, nekem mondjuk fesztiválos karszalagom volt, de nagyon magabiztosan feltartottam a karom, nem szúrták ki. akkor bent már megkerestem Papírsárkányt, vagy valami ilyesmi indokolatlan nevű árust, aki tök jófej volt, és nála hagyhattam a cuccomat. cserébe vettem nálunk pár kerámia bizbaszt. hah, a koncert is jó volt, de a kis nosztalgia leginkább, mert gyerekként voltunk párszor ebben a vásárban. lehet, hogy még egy sarut is vettem, erre már nem emlékszem, de általában szoktam, ha a Muráti Kamilló szembejön. délután indultam volna haza (mármint Esztergomba) kimentem a buszmegállóba. kiderült, hogy kb csak óránként jár a busz, valami 45 percet kellett volna várni. gondoltam, kicsapom akkor a jobb hüvelykujjamat, aztán ha valaki felvesz szuper, ha nem, akkor meg úgyis jön a busz 45 perc múlva. egy autó megállt "én Pestre megyek" - mondtam, hogy menjen nyugodtan, én nem véletlen állok ezen az oldalon. aztán egy fiatal csávó megállt, hogy elvisz, kiszállt, hogy segítsen eltenni a táskámat, mire egy középkorú házaspár, szintén a buszmegállóból odapattantak, hogy elvinné-e őket is. hmm, olyan fejet vágott a fiú, mint hogy "őőő, megálltam egy csajnak, mert csaj, de na bakker" oké, elviszem magukat is. 

amúgy ez milyen már tényleg, más stoppolásába bekérni magad.. végülis kitesz egy jó sztorit. a nap többi része uncsi volt, ha jól tudnék írni, leírnám jól, de szarul inkább már nem fogom.