valahol a kettő között.

10 fok van a házban. Odakint is, és 10 percenként leszakad az ég, 35 km/h-s széllel, néha jégeső, páratartalom mittomén, ha elázom, bemegyek, lezuhanyzom meleg vízzel és egy perccel később újra vacogok a nyirkos hidegben. A nyirkos hidegben, ami bent van a házban. Is. 10 fok. A páratartalom mittomén, minden nyirkos, az ágy vizesnek érződik, nem embernek valónak. Befekszünk mégis minden este, mert ez van, pár perc után valahogy a testmeleg elviselhetővé teszi a takaró alatti állapotokat. Reggelre folyik a víz az ablak üvegén belül. 10 fok a házban, hadd írjam ezt le még egyszer.

Ponta Delgadaból jövünk vissza, zötyögünk a busszal. Valamiért most a buszon is hideg van. A valami, amiért hideg van, az a klíma, ami megy. Megfagyunk, pedig végre előző nap, nem otthon, melegben aludtunk. Az egyetlen szempont volt az airbnb-s szobaválasztásnál, hogy legyen fűtés. A buszon visszahűlünk, és azon gondolkozunk, hogy tegyük a házat kicsit barátságosabbá.

Gyertya! Vegyünk gyertyákat! Vegyünk teamécseseket és akkor minden vízszintes felületre tehetünk belőle! Tea és mécsesek a nappaliban. A 10 fokos, nyirkos nappaliban. Let's do that. Begurul a busz, ő már fáradt, menne csak haza, maradj akkor a megállóban, amíg megérkezik az autó, én beszaladok a szupermarketbe, mondom, és szaladok. Váratlanul gyorsan megtalálom a gyertyákat, veszek egy csomag mécsest. Gyufa nincs mellette a polcon. Megkérdezem az eladót, van-e gyufa a boltban. (Biztos vagyok benne, hogy van, ez egy szupermarket) azt mondja, nincs. (Szerintem csak nagyon közel vagyunk a záráshoz, és nincs kedve megmutatni/elmagyarázni, hogy hol van.) Fizetek, szaladok. 

Felérünk a házba, körülnézünk gyufa után. Nincs. Ez az önkéntesek háza, és a host egy másikban lakik, írunk neki whatsappon, hogy tudna-e kölcsönadni gyufát vagy öngyújtót. Nincs. Azt mondja, hogy nincs neki. (Bevallom, nem hiszem el ezt teljesen. Inkább valszeg csak nem akarja, hogy felgyújtsuk a házat. Nem tudja, hogy így közelebb kerülünk ahhoz, hogy megtegyük. Tényleg, még viccelődünk is ezen, hogy ezt kéne tenni, és akkor legalább egy kicsit felmelegedhetnénk.)

Hogyan gyújtsuk meg az összes, reményt adó teamécsesünket gyufa és lighter nélkül? Körülnézünk. Toaster! Van egy toaster a konyhában, egy egészen öreg darab. Ez azt jelenti, hogy a cekaszok nincsenek semmilyen biztonsági módon takarásban. Bedugom a toastert, (jobb kézzel zárt ujjakkal lapos tenyérrel lefelé billenő mozdulat) lenyomom. Kiegyenesítem egy mécses kanócát. Próbálok a legfelső cekaszhoz elérni a kanóccal. Túl rövid. 

Hogyan gyújtsuk meg az összes, reményt adó teamécsesünket gyufa és lighter nélkül, ha a kanóc túl rövid, de van egy toasterünk? Megpróbálhatnánk tésztával, mondja. Micsoda ötlet! Igen! mondom én. Ha lenne spaghettink.... Anna, az orrod előtt van egy csomag spaghetti. Ebben igaza van, csak még az életben soha nem láttam meg semmit, ami pont az orrom előtt volt, apai örökség. Uhhh, tényleg! mondom. Leveszem a csomag tésztát, kiveszek belőle egy szál spaghettit. (Jobb kézzel zárt ujjakkal lapos tenyérrel lefelé billenő mozdulat) újraindítom a toastert. Bedugom a kezemben lévő spaghettit a legközelebbi cekaszhoz. 3 másodperc. Meggyullad. Ő már nevet, én még meggyújtom az első mécsest, nehogy elveszítsük az értékes tüzet. 5 perc hasfájós földig görnyedős nevetés következik.

Mi ez az élet?! Mi az, hogy ebben a fos házban vagyunk, ahol tényleg 10 fok van, és vizes ágyakban alszunk, fél napokat a térdig érő sárban, esőben digging, aztán csak egyik diszkomfortból a másikba esünk, amúgy egész nap éhesek vagyunk, igyekszik a testünk nem éhen halni, de és akkor veszünk teamécsest, hogy ne legyen totál depi az egész élmény, és akkor a szupermarketben, a SZUPERMARKETBEN nem lehet kapni gyufát, a hosttól sem kapunk gyufát, és akkor a toasterből, a TOASTERBŐL, spaghettivel, SPAGHETTIVEL bazeg, tüzet csinálunk????!!! Mi. Ez. Az. Élet.? Mii. Történik.?????!!!

Mondtuk, hogy sosem akarjuk elfelejteni ezt az estét, de hogy lehetne elfelejteni ezt az estét?

Úgy szoktam leírni a São Miguelen töltött hónapomat, mint tökéletes. Tessék, mind. Most lehet fogalmatok arról, hogyan definiálom a tökéletességet. Most még nem tudom, hogy ezt az írást "a tökéletesség definíciójá"-nak vagy "Prométheusz"-nak hívjam Valahol a kettő között, az óceán közepén.