esti megérkezés.

néha hosszú a nap. persze nem hosszabb, mint a többi, csak lassabban telik el. mozgok megszokott helyeken, örülök az ismerős arcoknak, tudom, hol a helyem, biztonságban vagyok. (néha átlépem a határt, de hát az azért van, hogy átlépjem, nem igaz?) ezért vagyok szabad. mert ismerem a játékszabályokat.

ez a nap is hosszú volt. teli tervezéssel, várakozással, bizonytalansággal, izgatottsággal. (lehet, hogy ma kevésbé voltam szabad?) lehet, hogy ma kevésbé voltam szabad. s mégis a terv jövő lett, és beállt az a furcsa helyzet, amikor a bizonyosság bizonytalan marad. de én akkor is elindulok, és megyek előre az idővel, az időben, amikor nem tudom, mi vár rám.

a hosszú napok végén is hazamegyek. mikor hazaérek, szembesülök azzal, hogy a haza nem otthon van. nem otthon nem magától értetődő az élet. (alkalmazkodni kell-e inkább, vagy asszimilálódni?) felteszem a kérdést magamnak, hogy mit kell, mit lehet, és mit akarok. egy kérdésre kell csak válaszolt találnom.

szemembe villog a lámpa, értem, látom, de hol vannak a játékszabályok?