jobb félni, mint megijedni. se.

nyárest. szoknyában ülök a fűben. hallom épp a víz morajlását. szabadságszagú az élet. elered az eső. előkapom a kék-fehér pöttyös esernyőmet. mindig emlékezni fogok erre az estére. amikor felkészült voltam, és volt nálam esernyő pont akkor, amikor leszakadt az ég, és dörgő-súgó nyári zápor magasodott mindenki fölé. nem szaladtam be az első fa alá az eső elől. nem néztem ki az ágak közül figyelve, mi történik a világ védtelen részein. nem hömpölygött víz a lábam alatt betolakodva a szandálomba. nem kezdett el hamarosan a fa ágairól is csöpögni a víz, nem gondoltam, hogy ez a menedék nem fog örökké megvédeni. nem kezdett el víz lekúszni a fa törzsén, amelynek a hátammal támaszkodtam. nem szaladtam odébb, hazafelé, de mindig egy következő fedélt keresve. nem csöpögött a fejemre víz, miközben egy pocsolyába léptem. nem tapadt vizesen a szoknyám a combomra. nem lett libabőrös a karom, ahogy a víz és a szél egymást heccelték a felszínén. nem arcátlankodott az arcomra vizes hajtincs, és a szempillámon sem ült meg egy esőcsepp sem. nem éreztem a fehérnemű nedves tolakodását. nem álltam be a zuhany alá, amint hazaértem. nem nevettem össze senkivel a közös élmény fölött. a száraz fejemben maradtam, és igazán hatékonyan gyártottam és ápoltam a félelmeimet. fejben már készültem a következő felhőszakadásra. jól csak a szívével érez az ember. más a karod érintése este.