közben elgondolkozom azon, hogy inkább gyalogolnom kellett volna, mert bírják a lábaim, a szívem, tüdőm is, és még lépcső is van. a konklúzióm, hogy most magamnak egy kicsit rosszat tettem, vagy legalábbis elszalasztottam a jó lehetőségét. de közben már sípszó, ajtónyitódás, fent vagyok.
egyszerű döntés volt. gyorsan hoztam meg. és nem magammal tettem rosszat, hanem egy társadalmat formáltam. azt, amelyiknek része vagyok.
a lift fala szürke és tükrös. nézem a tükörképem, nincs diverzitás. amikor beléptem, megnyomtam egy gombot, most 4 éven szinten keresztül nem csinálok semmit, könnyű így sodródni az árral.
ki akar lépcsőzni? elfáradni, megizzadni? ki akarja a szabadságot, hogy irányt változtathasson? kit érdekel, mi történik vele és körülötte?
kit érdekel a holnap?
ki kér egy zsák krumplit?
“bye-bye, ich muss hier raus,
die Wände kommen näher”
Peter Fox, Alles neu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése