Egy férfi

Van egy férfi. Esterházy Péternek hívják. Ne gondolj rá.

 

 

Egy férfi (1)

Van egy férfi. Szeret. 

 

 

Egy férfi (2)

Van egy férfi. Gyűlöl. Bár ezt ő nem tudja. Valójában ezt én sem tudom. Én sem szeretem őt - ezt sem tudjuk. Ezzel vége is lehetne a közös történetünknek, de ez még csak az eleje. Ülünk egymás mellett a padon, mindketten azt akarjuk, amit nem kaphatunk meg. Ő engem, én a szabadságomat. Bármire képes lenne, hogy magához láncoljon. Nem kell sokat gondolkodnia vagy várnia, a bármire én is kapható vagyok- hát megkap. Néha eszembe jutunk, és olyankor a Chanson d'automn szól a gondolataim alatt. Ez azért is illő, mert én ez alatt Párizsban élek.

 

 

Egy férfi (3)

Van egy férfi. Szeret. Úgy vigyáz rám, mintha porcelánból volnék. Ennek megfelelően vakon bízom benne, és csak egy évtizeddel később jövök rá, hogy ő pont olyannak érzékelt engem, amilyen vagyok. Tudtam én is a hideg keménységemről, de nem vettem észre a törékenységemet. Az ő karjaiba esem, akárhányszor hátradőlök. És elkap, csak úgy mellékesen.

 

 

Egy férfi (4)

Van egy férfi. Győlöl. Szerencsére csak rövid ideig boldogít (szó szerint), és ez nem rajtam múlik. Nem tudok rövid időn belül elszakadni tőle, mert bárhol hozzámér. Bárhol rajtam és bárhol a világban. Hozzámnyúl a szobában, a kanapén, a szőnyegen, a függőágyban, az ajtóban, a kapu előtt, az utcai lámpának dőlve, a Citadella alatt, az egyik padon, a másik padon, azon a bizonyos padon, a Duna-verte hullámok zajában, az Esztergomi Bazilika mellett a félhomályban, a réten, a fűben, a fa árnyékában, a fa árnyékából kilógva, a kukoricásban, a kukoricás mellett, színházi előadáson, egyetemi előadáson (pedig még nem is járunk egyetemre), egy kis utcában, a macskakövezett szűk lépcsőn, a sikátor falának dőlve, a templomban, a sekrestyében, a játszótéren, a hintán, a moziban, a vonaton (Rákosrendező következik), az Airbnb-s lakásban, a lépcsőházban, a tetőteraszon, az állatkertben a szurikátáknál lévő alagútban, a biciklit támasztva, a Szent István szobor mögött (de akár előtte is), a kályha melegében, a fürdőkádban, a tükör előtt, társasozás közben, társasozás után, késésben, sorban állva, a villamosra várva, a zebra előtt (nem az állatkertben), a piros lámpánál, a zöldre várva, a mozgólépcsőn, a Sparban, az esőben, a legmerészebb álmaimban, a frissen kövezett tér közepén, a vásári sátornak kívülről dőlve-döntve, megint otthon, a konyapulton, a kánikulában a fürdőszoba padlóján, a sorozat két része között, a műteremben, a múzeumban, a színpadról koncert közben, a sátor rejtekén, a tengerben, a próbafülkében, a telekocsiban, a szórakozóhely előtt, ahova levegőzni megyünk ki. Azt nem mondom, hogy gyengéd, azt igen, hogy hatékony. Másnap mindig fáj, de aznap sosem.

Egy férfi (5)

Van egy férfi. Szeret. Ez a találkozás, a mi találkozásunk az élet. Ritkán látjuk egymást, ezért nem fog talán sohasem elmúlni ez a szerelem. Együtt ünnepeljük a születésnapját, egy kereket. Amelynek csak a második számjegye gömbölyű. (Mármint ez íráskép kérdése.) Csak ketten vagyunk, és rajtunk kívül még kb. 50 ember. Csak ketten vagyunk.  Ha egymáshoz érnénk, felrobbanna a világ. Sosem érünk egymáshoz. A lelkeink összefonódnak, és ez abban a pillanatban örökké tart.

 

Egy férfi (6)

Van egy férfi. Gyűlöl. Becéz. Mein Schatz. Sosem bírtam, ha becéznek, de a kapcsolatunk kölcsönös. Visszabecézem, mon coeur. Így gyűlöljük egymást nap mint nap, míg a külső szemlélő irigykedik. Olykor magunk is elhisszük az irigység okát (belenyal a fülembe, éppen most), de ez mindig csak addig tart, amíg nem maradunk kettesben. Ketten már nem a világ ellen fordulunk, hanem egymás ellen. Nem ismerjük egymást. És mit sem tudunk önmagunkról sem. Gyerekek. Gyerekek.

 

 

Egy férfi (7)

Van egy férfi. Szeret. A vállamra teríti a pulóverét. (Később le fogom hányni.) Nem magától jut eszébe, hogy esetleg fázom, de ezt szeretem benne. A férfiakat nem az erényeikért szeretjük. Mindent mondani kell neki, de bármit kérhetek tőle. A pulóvert, mert hideg van, a mosogatást, mert ugyanis-tudniillik én főztem, egy pohár vizet, amikor felmegyek hozzá először, hogy vegyen chips-et a filmnézéshez (én beállítom a projektort), hogy írjon sms-t, amikor megérkezik, hogy az árnyékban ültesse le a gyerekeket ebédelni, együttérzést, amikor menstruálok, hogy ma este inkább beszélgessünk vita helyett, hogy olvassa fel a kedvenc versét, hogy ne írjon nekem verset, hogy ne adjon ajándékot, mert úgysem fogok neki örülni, hogy tegye fel a laptopot töltőre, hogy csókoljon meg, mielőtt elindul reggel munkába, hogy vakarja meg a hátam ott (majdnem ott), hogy egy kicsit följebb (ez már nem a vakarásra vonatkozik),  hogy jöjjön ki elém a Szabadság-hídhoz, hogy ne nevessen ki, amikor a félelmeimről beszélek, hogy ne lépjen a lábamra tánc közben, hogy ne játszon az étellel, hogy álljon mellettem, amikor a gyerekeket nevelni próbálom, hogy várjon meg, amíg végzek a vizsgálaton, hogy ne azt kérdezze, "mizu?", egy könyvet kölcsön, pedig tudja, hogy nagyon soká fogom csak kiolvasni, hogy nézze ki, melyik vonattal kell indulnunk, hogy gyújtson gyertyát imázáshoz, hogy zárja le a kályhát, hogy ne gitárszóval ébresszen, hogy készítsen szendót a kirándulásra, hogy mentsen fel a vasárnapi családi ebéd alól, hogy engedjen el egyedül nyaralni, hogy ne ébresszen fel, és főleg ne fotózzon le, amikor alszom, hogy ne kérjen fel táncolni, hogy kísérjen el a Kálvinig, hogy állítson ébresztőt reggelre, hogy 2 perc után vegye ki a teafiltert, légyszi. Mindent megad. Csak ne venne feleségül.

 

Egy férfi (8)

Van egy férfi. Gyűlül. A másik nővé tesz. Egyszerű hallgatással csap be, miközben egy másik nőt csal meg. A gyilkosok szeretnek visszatérni a tett helyszínére. Én is visszatérek, mert én itt lakom. Ő már elsunnyogott, egyedül vagyok. Dühös és magányos. Becsapott. A festményeket nézem a falon, amelyeket együtt tettünk fel, és még érzem magamban. Érzem magamban, hogy örökké haragudni fogok rá emiatt. Én akartam őt, és ő engem nem, de aztán skalpnak mégis beszerzett. A csókja, az érintése, az élvezet a tekintetében, amikor nem mer megmozdulni még sokáig rezegnek az emlékeimben, és a tagjaimban is, ha őszinte akarok lenni. Ily’ könnyen fordult át a szenvedély szenvedésbe.

 

Egy férfi (9)

Van egy férfi. Szeret. Randevúzom vele, puszta véletlenségből. Mert nem sejtettem, hogy ez egy randevú lesz, pedig életem ezen pontján már tapaszatlatból kellene tudjam, hogy minden olyan találkozó, amelyről azt gondolom, á, csak egy sör, az bizony randevú lesz. Sörözés, állatkert, mozi vagy buli, ahova többen indultunk, de aztán ketten jutottunk csak el.

Néz rám, és elkapja a tekintetét, a kezem után nyúl, a lábamon simít végig, a hajamba túr, a gyűrűmet birizgálja, a ruhám fodrával játszik (vagy nem is mer hozzáérni), én csak ülök ott, vagy csak állok ott értetlenül, nyúlnék a sörömért, amely már meleg és a szénsav is kiszállt belőle. Úgy érzem magam, ahogy ez a sör érezheti most magát.

Egy férfi (10)

Van egy férfi. Gyűlöl. Igazából nő, és szeret is. Én is szeretem, libabőrös leszek a hangjától. Amikor csöndben marad, visszasimul a bőröm, de újra borzong, amint újra megszólal. Egyszerre akarom, hogy beszéljen és hogy hallgasson. Nem értem a vérem. Pár percig beszélgetünk csak, eddig bírom. Aztán befogom a fülem, de nem tudom, mi lesz, ha újra találkozunk. Néha álmomban is hallom a hangját.

 

Egy férfi (11)

Van egy férfi. Szeret. Tök romantikus, ahogy bepördül az életembe. Egy szál liliommal. Természetes vele lennem, akárha beszélgetünk, akárha baszélgatunk. Nem kívánom a sütit az arcába nyomni, és lenyalni róla. Krémes, édes, de Túró rudi is lehetne, mindegy. Mindegy, bármi megtörténhet, minden megtörténik, mindent együtt csinálunk, mindenhol és nem félünk a sérüléstől, nem félünk egymástól, nem félünk a másik sötétjétől. Megvan a szabadságunk. És nem nyúlunk egymás szabadságához. Évek után indítja be ő a szívemet újra, kicsit rozsdás is a masina, de ahogy ő mosolyodik el pajzán felém, és csókol meg a fülem mögött, és fekszik mellettem az ágyban reggel is, pedig megígérte, hogy még éjszaka haza taxizik, mert van papírja, hogy 8 után is lehet az utcán, és a borostája már kevésbé szúr, mint az este – a szívemet beolajozza és az érte ver most már. A fogait is szeretem a nyelvemmel nem csak az ajkát. Nem tudom, hogy szép-e vagy csak én látom annak, csak a szívverése érdekel a fülem alatt, amíg a mellkasára hajtom a fejem. Ez nem is igaz; mindene érdekel, minden porcikája kell, és az egésze, a szíve, a lelke, a szelleme. Húzom az időt az emlékeimben, hogy ne érjek oda, ahol már nem szeret. De elég most már, gyufával gyújtom meg és elég az az egy szál liliom.

 

Egy férfi (12)

Van egy férfi. Szeret, gyűlöl, ami kell. A legváratlanabb helyen látom meg újra. Rámnéz, továbbmegy, visszafordul, mosolyog, mosolygok, dobok egy csókot neki, elkapja, és soha többé nem találkozunk. Megyek tovább, kicsattanó örömmel, ez a találkozás olyan kedves volt, és el is felejtem, hogy egy másik férfi sétál mellettem, vagyis nem egyedül sétálok, a Jászainál vagyunk, jaj. Ő itt dolgozik. A mekiben, mondja. Aztán nevet, mert nem is. Hát persze, hogy nem a mekiben dolgozik, ott csak fagyit veszünk. Kopog a cipője és folyton az intim szférámba masíroz. Összeesküvés-elméletekben hisz, amelyeket én csak összeesküvés-elméleteknek tartok. Szórakoztat is a jelenléte, meg frusztrál is. Nem gondolok másra, pedig lehet, hogy kéne. Megsértődik azon, hogy megláttam hozzá képest egy másik férfit, akivel múltam van. Sajnálom. Mármint őt, a múltamat nem.

 

Egy férfi (13)

Van egy férfi. Gyűlöl. Vagy csak én akarom, hogy gyűlöljön, de leglább ne szeressen, hogy szerethessem én őt a távolból. Ne nézzen rám, amíg én nem bírom levenni róla a szemem. Ne írjon nekem, amíg én csak azt figyelem, válaszol-e. Ne mosolyogjon még csak az irányomba se, ne jegyezze meg a nevem, vagy hogy hol dolgozom, ne tudja, hogy írok (nem tudja, úgyhogy ezt sem olvassa el soha) ne ismerjen fel az utcán, ne kövessen instagramon, ne nézzen hátra a koncerten, ne ugyanoda járjon templomba, ne szeresse ezt a helyet, ahol jobbára az estéimet töltöm. Ha mégis rámnéz, ha mégis válaszol, ha mégis mosolyog, ha mégis megjegyez, ha mégis felismer, ha mégis itt van… Akkor máris nem szeretem őt tovább. Csak mint ahogy a felhő eltakarja a napot, úgy esem szerelembe viszonzatlanul.

Egy férfi (14)

Van egy férfi. Szeret. Meglep. Úgy szeret, ahogy a filmekben sosem hittem el. Csak meglát és kész. Csak újra akar látni- akár csak látni. Meglep és meghat, mert pont ő szeret így, akit én is akarok csak látni. Csak és kizárólag látni.

Egy férfi (15)

Van egy férfi. Gyűlöl. Ki is mondja, bár az utállak szót használja. És múlt időben. Utáltalak. Ezt mondja az arcomba. Nem fáj ez, csak az, hogy a már a múltban lévő, már nem megvédhető kapcsolatunkat sebzi tovább. Az amúgy is sok sebből vérzett. Senki nem szólt, hogy ez nem járható út, mi meg csak tapostuk, míg a hótalp és a bakancs véresre törte mindkettőnk lábát. Utáltalak. Hason csúszunk a sípályáig, nehogy ránk sötétedjen. Persze ilyen könnyen nem ússzuk meg a sötétet. Utáltalak. Ez csak benne született érzés. Nem minden szerelem viszonzott.

Egy férfi (16)

Van egy férfi. Nem kérdés, hogy szeret vagy gyűlöl-e, csak futólag ismerjük egymást. Sárga csikóról énekel. Még mielőtt leérettségizne, meghal.

 

 

Egy férfi (17)

Van egy férfi. Szereti a szabadságot, csak az enyémet nem. Ezért nem tudom eldönteni, hogy szeret-e. Én is szeretem a szabadságot, a sajátomat, nála is jobban. A szabadságunk alatt is ugyanazt csináljuk, mint máskor. Keressük önmagunkat. Gyerekek. Arról is beszélünk, hogy gyereket vállaljunk, de ezt a Spar kasszánál csak, futólag, a futószalagra helyezve egy doboz óvszert. Futunk aztán egy kört a kapcsán, hogy mit sportoljunk, majd egy kört a közeli dombon. A dombhoz hasonlítja a mellemet és a daganatomat is, de nem csak beszél a szájával, nem tiltakozom. Kiabálok vele, mert különben nem hall meg. Hallom, amikor reggel kibújik mellőlem az ágyból. A takaró alá bújok, most már jut elég. Nem akarom, hogy visszajöjjön.

 

 

Egy férfi (18)

Van egy férfi. Gyűlöl. Mint mindent a világon. Rámnéz, és az összes csalódását látja. Egy hete még azt mondta, szép kék a szemem, most meg már fáradt szürke... Nem csak ő látja szürkének a szemem, és ez elgondolkoztat. Elmegyünk sétálni, de nem egyszerre. (Sosem egyszerre megyünk el.) Az összes ina feszül értem, félek tőle. Nagyon szépek ezek a feszülő inak. Mint egy szobor, ő jut róla eszembe, a szép márvány férfi, akivel Lyonban találkoztam. Vagy a kölni hosszútáv futó Jézus ábrázolás. A térde. A térde olyan, mint a hosszútáv futó Jézusé. 

 

 

Egy férfi (19)

Van egy férfi. Szeret. Az anyja vagyok. Reggel ébresztem, napközben rácsodálkozom a naivitására és zsenialitására, este megsimogatom a göndör fürtjeit. Figyelem őt a játszótéren, az állatkertben, a szökőkútnál, a kenuban, ahogy játszik, tanul és élvezi az életet. Segítek neki kibontani a lekváros üveget, mert csak ennyiben nem tökéletes. Gyenge.

 

 

Egy férfi (20)

Van egy férfi. Gyűlöl. Valójában önmagát gyűlöli, de miattam, és ez rosszabb. Egyébként engem szeret, vagy legalábbis rám vetíti a nőt, akit szeret. Úgy ér hozzám, mint egy hangszerhez- néha, mint egy hamburgerhez. Én is olykor nem a testén játszom, hanem a testével. Ennyit a tisztaságról. Tiszták nem vagyunk, bár ez leginkább amiatt van, mert a szabad ég alatt aludtunk el, sátrat sem volt kedvünk magunk fölé húzni. De ez az igazi élet. A tábortűznél melegszünk, mert van akinek ugyan meleg van a szívében, másnak a kabátjában, esetünkben csak rajtunk kívül. Valami rajtunk kívüli forrásban keressük a megoldást. Amikor már ég az arcom, a kezével árnyékolja. Eloltjuk a tüzet, hirtelen hideg, hálózsák, vacogó álmatlanság. Egymás mellett alszunk, nem együtt. Ez egyikünket jobban megviseli, mint a másikat. De ez a rossz érzés sem tart sokáig, ahogy a szerelem sem. Érzem, hogy engem néz, a szemembe néz, de nem engem lát. Kiúszott a tengerre, fázik, és a hullámok rendre betemetik az arcát. Szemtenger. Azt gondolja, neki most itt jó, nem kapja el a tekintetét. Becsukom a szemem. Ő visszaúszik.

 

 

Egy férfi (21)

Van egy férfi. Szeret. Én se őt. Akkor sem, amikor magán kívül van, és akkor sem, amikor bennem. Átalában bennem van. Nem hagy aludni. Ezt leszámítva, nem rossz nekem, hanem jó. A szusz elfogy, az írás megmarad. Tudja, mit akar tőlem, én is, hogy tőle mit. Semmit. Ezt a kapcsolatot egy életre elbasztuk.

 

 

Egy férfi (22)

Van egy férfi. Gyűlöl. Mindig is szerelmes voltam belé. Még csak 2 perce ismerem. Mágnesez, ez a kedvenc érzésem, amellyel szemben tehetetlen vagyok. Nem a szívemet vonzza, nem is a puncimat, hanem a zsigereimet, a lényegemet. Még 47 perc, és örökre eltűnik az életemből. Az örökre szó ebben a kontextusban tetszik, nem hangzik túl véglegesnek. Odaillő. Időzítés, érzés, minden, ahogy lennie kell.

 

Egy férfi (23)

Van egy férfi. Szeret. Ezt ő mondja ki először, én még nem is igazán tudom, mi a szerelem. A kezembe szeret bele, és mindenbe, amit a kezemmel csinálok. Ez főleg az írás. Lehet, hogy én is beleszeretnék a kezébe, ha tudnám, mi a szerelem, de az élet nem akarja ezt, nem hagy rá időt. A koncert után nem pakolja el a hangszerét (büszke rá, valami menő japán hangszerkészítő munkája) odajön hozzám, szeretem ezért. Hoppá, szerelem? Együtt még egy következő koncertet is meghallgatunk, aztán tovább megyünk egy helyre sörözni, és már nem zavar, hogy nem tudom, mi a szerelem, már csak hallani akarom a hangját, és lesni az ujjait a gitáron, és elkapni a tekintetét, amikor néha rám emeli.

Egy férfi (24)

Van egy férfi. Gyűlöl. Azt hiszi felnőtt vagyok, pedig még ő sem az. Egy másik lányt szeretne, de részegen összekever vele. Eltéved. Főleg a feje és a szavai kuszálódnak össze pajzán üzenetté, ami egy gyereket megráz. Azt hiszem, pár éjszakán nem aludtam miatta.

Egy férfi (25)

Van egy férfi. Szeret. Sziklakemény, sosem hagyna el - a szó legrosszabb értelmében. Nem örülök, hogy van még egy gyerekem, nincs erőm még róla is gondoskodni. Szex után is még dajkálni kell. De tök fáradt vagyok, elalszom. Felébreszt, ez így nem jó. Muszáj lesz megkérdeznem valakitől, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel, mert ötletem sincs már. Tudom is, kitől fogom megkérdezni. Féltékeny lesz, hogy találkozom vele, de mindegy, úgyis mindig féltékeny. Valami hiányzik... Műanyag pohárba töltök vörös bort. Lehet, hogy ettől fogok hányni.

 

Egy férfi (26)

Van egy férfi. Szeret, vagy valami olyasmi. Földhöz vágja a tányért, amelyik nem tetszik nekem. Szerintem ez szeretet. Engem az ágyra dob, és ez már nem kérdés, hogy szeretés. Olyan jó ízű a csókja, és jó illatú a bőre, mint másé nem. Kár, hogy igazából nem is szeret, és nem is a tányért törte össze, hanem a szívemet.

 

 

 

Egy férfi (27)

Van egy férfi. Leszakítok egy margarétát. Szeret, nem szeret... Ha 10 évvel ezelőtt tudtam volna, hogy egyszer randevúzni fogok vele... A kamaszlány bennem felcsipog, mert nem tudja, hogy a férfiakat nem az erényeikért szeretjük.

 

 

Egy férfi (28)

Van egy férfi. Szeret. Sosem láttam még ilyen szép férfit, mint ő. Az ádámcsutkája, a haja kunkorodása, az ajka íve, a mutató ujjának a perce, a haránt hasizma, a térdkalácsának a keménysége… minden gyönyörű rajta. Kíváncsi, mindenfélét kérdez, igazi kihívás minden kérdésére válaszolni (franciául). Amikor besötétedik, akkor tudok elkezdeni igazán figyelni arra, amit mond. Amikor mellé fekszem, még van annyi fény, hogy egymás szemébe nézzünk. Megfogja a kezem. Egyszerre mosolyodunk el. Megcsókol. Snitt. Másnap az állomáson ugyanaz a két szempár néz egymásba. “Tudsz játszani?” kérdezi. “Tudok” “És szeretsz is?” kérdezi. “És szeretek is.”

 

 

A férfi (1)

Van egy férfi. Szeretem.