Hâtons-nous de succomber à la tentation, avant qu'elle ne s'éloigne. (Épicure)
Chocolat. Nem a számban olvad. A nyelved hegyéről ér a bőrömre, izzadtsággal keveredve folyik a melleim között, és mégis a térdem remeg bele. A csókodból érzem az édes ízt, és többet akarok; csokiból többet. Az agyam kikapcsol, a vérem forr és hajt az édesség felé. Csak egy méterrel arrébb, ott vár az élet, amely egy doboz bonbon. De remeg a térdem. Kinyújtom a karom, és közben a kisujjam megemelkedik. Mint kismadár tátom ki a szám... nem csokoládé, nem harapom. Nyelvek és nevetések. Már elérem a legközelebbi bonbont, és a kakaó az ujjbegyem meleg érintésétől rögtön olvadni kezd, de a csípőmnél fogva húzol vissza vissza vissza vissza. Gurgulázva gurulunk egymáson, és nyomjuk szét a dobozt, nem beszélve a csokiról. Hát akkor most már egymásról nyaljuk az életet.
Igyekezzünk engedni a kísértésnek, mielőtt még elmúlna. (Epikurosz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése