néha fúj a szél.
és közben süt a nap az arcomra, vagy árnyékot vetnek rá a fák vagy a felhők. és néha ilyenkor realizálom, hogy boldog vagyok. és néha ilyenkor elgondolkozom.
próbálok magamnak válaszolni arra, hogy miért vagyok boldog. keresem, figyelem, mi tesz azzá. amikor olyan lejtőn futok, amilyen szöget otthonról nem szoktam meg, elmerengek, hogy vajon itt vagyok-e boldog. amikor olyan folyó hullámzik a lábam körül, amelyen nem tudnék haza palackpostát küldeni, elgondolkozom, hogy amikor otthon voltam, boldog voltam-e. és hogy vajon mindegy-e, hogy hova megyek.
a folyó hullámzásának hangja megnyugtat. a sebesség biztonságérzetet ad. a zongorázás kikapcsol. a szép gyönyörködtet. a művészet elkápráztat. az édesség kényezteti az ízlelőbimbóimat. egy új idegen szó lázba hoz. a gyerektársaság visszahúz a jelenbe. egy helyzetpoén szórakoztat. a mondat, amelyen nem gondolkoztam, mégis jó nyelvtannal hagyta el a szám, büszkeséggel tölt el. a sör a fejembe száll. egy másik véleménye kinyitja a sajátomat. az eső jólesik.
a víztől vizes leszek, a napon megszáradok, a szél simításától érzem, hogy létezem.
mindig ugyanaz a Jézus köszön vissza a templomban. és rájövök, nem idekint vagyok boldog. hanem idebent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése