elmerültem a mintáiban. a fehérség, mint a hold, sápadt. 76-ig számoltam.
nem pislogott, mégse féltem. tökéletesség.
a szívem megmozdult. a kapukat magam nyitottam ki. a kulcsok nálam maradtak, nem volt időm másoltatni.
egy mondat maradt velem, egy mozdulat, egy grimasz. semmit sem értettem. mindent éreztem.
úgy éreztem, múlik az idő. pedig már rég késő volt.
álommá vált és az is maradt. átfolyott a retekszűrön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése