a szabadság és felelősségtelenség szele úgy érkezik rád, mint egy kisebb orkán. képtelenség lenne ülnöd. beteszel egy fura 60as évekbeli francia dalt és elkezdesz táncolni. a spotify persze megy tovább és te sem állsz meg. amikor meglátod magad a tükörben, eszedbe jutnak azok a béna videók a 60-70-es évekből, amin az emberek tök bénán táncolnak - mert ezekre a számokra. de jobbára semmire sem gondolsz, csak letörölhetetlen vigyorral az arcodon riszálsz. kimelegszel. kipróbálod a vasárnap tanult lindy hop lépéseket ezekre a fura számokra. sikerül, nem sikerül. ugyanaz. vidámság. bugyi-melltartó és persze zokni. hadd csússzon. perceknek és óráknak tűnik az idő. minden irányba kibújsz a bőrödből. egyszerre táncolsz és énekelsz, és dobolsz néha, és ugrálsz, és akkor állsz meg, amikor effektíve elsavasodtak a lábaid.
de ekkor sem. sosem elég. még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése