szarul.

nem tudok jó sztorikat kitalálni. mindig úgy írok, hogy fogok egy érzést, és megpróbálok minél elvonatkoztatottabb mondatokat köré írni. de most eszembe jutott egy sztori, amit nem én találtam ki, hanem az élet. úgyhogy leírom szarul.

jó pár évvel ezelőtt részt vettem egy igazándiból csodálatos Csíkszerdás projektben a Misztrál zenekarral. ez a zenekar 20 éves évfordulójára volt, dupla koncert meg minden yeah. annyira imádta mindenki, amit csináltunk, a zenekar is, hogy meghívtak minket a fesztiváljukra, hogy pár dalt ott a télen tanultakból megint előadjunk. a fesztivál valahogy július második felében szokott lenni Nagymaroson. én pont az előző héten Szentjánosbogár ifi táborban vezettem, már nem tudom, hol, a tábor szombatig tart, a fesztivál meg gondolom pénteken kezdődött, de a közös koncert szombaton volt, úgyhogy az ifikkel együtt elhagytam én is a helyszínt, és mentem Nagymarosra. este koncert, ami szuper volt, mert szuper projekt volt ez tényleg. mármint ilyen nagyon szívmelengető. (arra emlékszem, hogy a szüleim is eljöttek, mert anno a Mom-os koncertekre nem tudtak, de ekkor a nagymamám már elég rosszul volt, és így a szüleimnek a koncert közepén haza kellett menniük hozzá.) másnap Visegrádon vásár volt, és gondoltam elnézek oda, mert ott is játszottak a srácok (már a Misztrál). az alvás valami tornateremben volt, asszem, erre nem emlékszem pontosan. mindesetre, másnap, tehát akkor vasárnap fedzsaltam a kompra az egy heti cuccal a hátamon. ezen a kompon sikerült egy idősebb házaspárral összespanolni, akik nem a vásárra mentek, DE mondták, hogy ismernek valakit, aki árul ott, valami Papírsárkány vagy valami ilyesmi teljesen indokolatlan beceneve volt a csávónak (csávó kb középkorú) mondták, hogy keressem meg, hivatkozzak rájuk és akkor ott letehetem az ő sátrában a cuccomat, nem kell azzal vásároznom. oké, kösz, fun. a vásárra a bemenetel úgy nézett ki, hogy a kapu két szélén álltak jegyellenőrök, de iszonyat sokan voltak, az volt a rendszer, hogy mindenki tartsa magasra a karját, amin ugye rajta van a karszalag és így ellenőrzik. őőőő, nekem mondjuk fesztiválos karszalagom volt, de nagyon magabiztosan feltartottam a karom, nem szúrták ki. akkor bent már megkerestem Papírsárkányt, vagy valami ilyesmi indokolatlan nevű árust, aki tök jófej volt, és nála hagyhattam a cuccomat. cserébe vettem nálunk pár kerámia bizbaszt. hah, a koncert is jó volt, de a kis nosztalgia leginkább, mert gyerekként voltunk párszor ebben a vásárban. lehet, hogy még egy sarut is vettem, erre már nem emlékszem, de általában szoktam, ha a Muráti Kamilló szembejön. délután indultam volna haza (mármint Esztergomba) kimentem a buszmegállóba. kiderült, hogy kb csak óránként jár a busz, valami 45 percet kellett volna várni. gondoltam, kicsapom akkor a jobb hüvelykujjamat, aztán ha valaki felvesz szuper, ha nem, akkor meg úgyis jön a busz 45 perc múlva. egy autó megállt "én Pestre megyek" - mondtam, hogy menjen nyugodtan, én nem véletlen állok ezen az oldalon. aztán egy fiatal csávó megállt, hogy elvisz, kiszállt, hogy segítsen eltenni a táskámat, mire egy középkorú házaspár, szintén a buszmegállóból odapattantak, hogy elvinné-e őket is. hmm, olyan fejet vágott a fiú, mint hogy "őőő, megálltam egy csajnak, mert csaj, de na bakker" oké, elviszem magukat is. 

amúgy ez milyen már tényleg, más stoppolásába bekérni magad.. végülis kitesz egy jó sztorit. a nap többi része uncsi volt, ha jól tudnék írni, leírnám jól, de szarul inkább már nem fogom.