tutira a poszt nem egyszerre tevődik közzé (:D) az új háttérrel. szóval a régi háttér... szerettem azt a lányt, de fú, milyen dolgokat írt! agygörcsöt kaptam egy konkrét mondaton: "többet gondolok rá, mint a tényre, hogy nem szeret." (cringe-elek most. hard.) soha. soha nem gondoltam ezt. soha nem éreztem ezt. nem hogy az emésztésemből, még az agyamból sem származott ez a mondat. valahol láttam valamilyen nyelven és szabadfordításban beírtam a jegyzeteim közé, gondolván, egyszer még fel kell használnom, be kell tennem egy bejegyzésbe. cringe-giccs.
valaki egyszer azt mondta, milyen szürreális, hogy ez a blog nyilvános. mert hogy pl a Pajzsmirigynaplóban "pucérra vetkőzöm". és ezzel nem fogok vitatkozni, de az összes többi bejegyzés.. nem pucér. totál álarc. (nem az összes. - a szerk.) és ugyan lenne egy erős indíttatásom egy szelekcióra, vagy legalább szerkesztői revízióra.. nem fogom ezt megtenni. és ha lenne ilyen opció ezen a felületen, a régi bejegyzéseknél maradna a régi háttér.
nincs. ez egy totál igénytelen felület, és ezen nem fogok változtatni. a dolgok maradnak. azok is, amelyek nem változnak (az írások) és azok is, amelyek igen (én). mert az viszont az emésztésemhez szól, hogy
"vannak dolgok, amik nem változnak. bárcsak én ne ilyen dolog lennék."
közben kinyitottam egy joghurtot, de csak félig húztam hátra a fóliát, mert gondoltam, nem fogom az egészet megenni. egy túl kicsi kanállal kanalaztam - közben realizáltam, hogy a Haferjoghurtnak nagyon fura az állaga - addig, amíg már alig értem el a joghurtot. ekkor persze már csak kb 1 kiskanálnyi volt az alján. szóval leszedtem - végre - teljesen a fóliát, és az utolsó kanál joghurtot normálisan tudtam kinyerni. ilyen ez az élet. (az enyém legalábbis.) nem annyira elvont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése