annakzent

Hogy szeretek nyelvet tanulni? Szenvedélyesen.

Ugyan…

…azt hittem, sokkal könnyebb lesz belerázódnom újra a németbe, még mindig nehéz. Amennyire szerettem a németet gimiben, most annyira idegesít a végtelen névelő, egyeztetés, ragozás, alanyi- tárgy- birtokos és részes eset, az igekötők… Persze, szeretem használni az agyamat, na de ennyit??! Igen (: Egyébként ennyit használni is szeretem. És miközben csapnivaló nyelvtannal kinyögök egy mondatot, mindig befigyel a flow. Különösen jó agytorna, amikor angolul beszélek a gyerekhez, aki németül válaszol, vagy ugyanezt játszom a másik családban franciául. A flow jó, és kárpótol.

Ugyanannyira…

…izgalmas a külföldön lét, mint amennyire leterhelő. Hogy amikor csak kenyeret veszek is előfordulhat, hogy olyan szót hallok, amelyet még korábban nem... ez a konstans tanulás a legjobb létforma. Persze nagyon fárasztó is, mert ha emberekkel vagyok, sosincs olyan, hogy csak vagyok. Hogy pihenhetne az agyam, és csak élvezhetném a társaságot meg az életet. Persze, ha ki tudnám kapcsolni az örökké szavakat és nyelvtani formákat tanulni akaró stréber énemet, akkor könnyebb lenne. De én sajnos nem tudom kikapcsolni.

Ugyanis…

…ez, tényleg ez a hobbim. Minél több nyelv van a képben, annál jobban élvezem. És mindig izgalmas számomra, hogy hogyan hallanak engem a külföldiek. Közben tök nehezen képzelem el, hogy milyen nekik engem hallgatni, mert magyarul tanuló külföldivel annyira ritkán találkozni. Vagy találkozom én. A franciák egybehangzóan állítják, hogy német akcentusom van. Az olaszok, hogy francia. A németeknél megoszlanak a vélemények. Valaki szerint francia színe van a kiejtésemnek, és van aki szerint… nem tudja milyen, de nem magyar, és nem francia, és nem angol, és nem spanyol, és többet nem ismer, szóval annakcentus. Az is érdekes mindig, amikor valaki úgy ítéli meg, hogy jól beszélek németül, és ezért azt gondolja.. hát, hogy jól beszélek németül. Pedig nem. De lehet, hogy pont őrá van szükségem ahhoz, hogy egyszer tényleg jól beszéljek, azáltal, hogy ő egy kihívást görget elém, mert természetesen meg akarok felelni az őáltala rólam alkotott képnek. Úgyhogy nagyon igyekszem ilyenkor megérteni, és értelmesen reagálni :D

Ugyanakkor…

…hiányzik a személyiségem. Az hiányzik mindig, hogy én amúgy jófej vagyok, de amikor még nem beszélek jól egy nyelvet, akkor… nos, akkor nem. Akkor lassú vagyok és unalmas. Még magamnak is. Vagyis magamnak. A körülöttem levőknek ez nem akkora veszteség, ők azt hiszik, ilyen vagyok. Mert ők németül/franciául/angolul ismertek meg. Nekem zavaró. #egoizmus

Ugyan már! Most ez van, most ez jó, most így van, most így jó. És az élet csak megy tovább. Előre.