draft

 mélyet sóhajtott és pont ahogy elfogyott a levegö a tüdejéböl, felemelkedett a rökamiéról. visszement a konyhába. (mit keres egy körömreszelö a konyhában?) még nem forrt a víz. kicsit megforgatta a gyürüt az ujján. soha nem merte volna levenni, ahogy az anyja sem. olyan, mintha a gyürü minden nö kötelezö tartozéka lenne.

a nagyanyja levette egyszer, visszadobta az elsö kéröjének, azért, hogy inkább a nagyapjához menjen feleségül, aki aztán minden második héten elverte. ilyenkor nem ment el a templomba, ne lássák az emberek. de sokszor a piacra mégis ki kellett mennie még látható zúzódásokkal. ilyenkor sérült a számára legfontosabb : a látszat.

sokszor ö is ment a nagymamájával a piacra. 

álarcosbál.

a kanapén ültem, amikor leesett. nem a tantusz, hanem az az álarc. a tükörre volt akasztva és nem volt egyértelmű, hogyan esett le. 

mások - önmagunkhoz képest.

 az átvirrasztott éjszakákon mindig másképp telik az idő. önmagukhoz képest is. 

Volt az az átvirrasztott éjszaka szeptember 26 és 27 között. Vagy az tegnap volt? Emlékszel? Egyik évben szilveszterkor. Meg október 15-én is. Várj, ezt inkább megnézem a naptárban. 

Igen, aznap beteg voltál és nem tudtál aludni, viszont üres gyomorra nem bírsz soha gyógyszert bevenni, úgyhogy felkeltél, készítettél egy tepertőkrémes pirítóst bébi spenóttal, megeszegetted félig állva a konyha pult mellett, aztán visszabújtál az ágyba és még írtál, amíg megittad a Neo Citrant. Igen, ez szilveszterkor volt, nem volt kedvünk adni az éjszakának, cserébe az éjszaka adott nekünk, másnap korán repültél vissza Nyugatra (a hanyatló Nyugatra - a szerk.) így végül valamiért a földön, matracokon sírva töltöttük az éjszakát, az összefonódó kezeink itt egy örök pillanatban ragadtak. Igen, mert épp átutazóban voltam a városban, és úgy döntöttem, maradok veled az éjszaka, lehet, hogy csak fel kellett dolgoznunk az első találkozást, szép volt ez és épp annyira fűtött, hogy ne aludjunk, ekkor mondtad, hogy ha szín lennél, kék lennél, amin csodálkoztam, mert nem találtalak hidegnek, a vasútállomáson búcsúztak el a tekinteteink. Igen, néha jól esik másnak lenni mint nappal, és leginkább éjszaka voltunk eddig mások, leginkább azon a véletlen éjszakán, ami október 15-én volt, de nem is fontos, hogy mikor  

akkor tényleg máshogy telt az idő. és azóta is.